Egy fejvadász blogja

"Mindennapi munkám során gyakran találkozom emberekkel..."

Utolsó kommentek

Válasz egy kommentre

2008.04.22. 21:44 Hunter Milo

Kaptam egy érdekes kommentet a soft skill-es bejegyzésre. Mivel jónéhány olyan problémát is felvet, amelyről egyébként is szerettem volna írni, ezért ezen írás keretében szeretnék válaszolni:

A komment:
Kedves Milo! Élvezettel olvasom az írásaidat, hasznosnak és tanulságosnak látom a bejegyzéseket. Úgy érzem viszont, hogy te és az írásaid a HR felső szegmensének képviselői vagytok, ahol a csúcs, de legalább is középvezetőket keresik. Valahogy a letisztult, tankönyvi szépségű, esetleg külföldi tapasztalatú metodika cseng ki a szavaidból és nem a magyar rögvaló. Saját ilyen irányú tapasztalataim a másik oldalról (a beosztott vagy max. középvezető keresési szinten) nem ilyen makulátlan hozzáállást érzékelt sajnos. Nem hiszem, hogy sok képviselője lehet a személyzeti tanácsadó szcénának olyan helyzetben, hogy megengedje magának az őszinte szelekciót. Az én tapasztalatom szerint (nem eltekintve az alsó/középkategóriás un. fejvadász cégektől) egy szakmailag specializáltabb pozícióhoz sokszor nagyon nehéz embert találni és ilyenkor jön a "kicsit lejjebb visszük a mércét, mert legalább 2 embert nehogymá ne tudjunk felmutatni" hozzáállás. Aztán ha még így sem talál a tisztelt külső HR-es, akkor képesek néha hajmeresztően nem odavaló klienst ajánlani. Sőt esetleg kicsit "felkészítik, kipofozzák" a várható céges interjúra, olyan infókkal látják el, amivel a saját kiválasztási hibájukat takargatják. A kérdésem: Ha nagy valószínűséggel nem fog megfelelni a jelölt a cég számára és ezt tudja a fejvadász, akkor miért kockáztatja a szakmai hitelét csak azért, hogy ne kelljen visszaadni a megbízást őszintén bevallva, hogy nem talált embert? Üdv: Tuskó

Kedves Tuskó!
Köszönöm az észrevételeid, örülök neki :)
Sorban venném végig a dolgokat:
"Úgy érzem viszont, hogy te és az írásaid a HR felső szegmensének képviselői vagytok, ahol a csúcs, de legalább is középvezetőket keresik."
Ez csak részben igaz. Magyarországon szinte minden személyzeti tanácsadó fejvadásznak is vallja magát, mert (sarkítva egy kicsit) néha kibányász a netről néhány embert, és felhívja. Az én cégem valóban komolyabb pozíciókkal foglalkozik, de azért akad normál szintű is. Igaz, ezekre nem mindig maga a fejvadászat a legjobb megoldás.

Valahogy a letisztult, tankönyvi szépségű, esetleg külföldi tapasztalatú metodika cseng ki a szavaidból és nem a magyar rögvaló. Saját ilyen irányú tapasztalataim a másik oldalról (a beosztott vagy max. középvezető keresési szinten) nem ilyen makulátlan hozzáállást érzékelt sajnos.
Ezt nem is tagadom, bár az igazság kicsit árnyaltabb. Ezt a blogot leginkább segítő szándékkal kezdtem el írni, egy pozitív, korrekt hozzáállást szeretnék propagálni - illetve ezt az attitűdöt népszerűsíteni az arra fogékonyak körében. Azt akarom, hogy ha egy potenciális álláskereső olvassa ezt, akkor lássa át, hogyan működik a rendszer, és mi értelme van. A szabályok, a felállás adottak, neki kell a saját érdekeit érvényesíteni. Azt is szeretném, ha egy szakmabeli olvas, akkor ő lássa új, őszintébb szemszögből ezt a szakmát, és tudja úgy alakítani a dolgokat, hogy az mindenkinek jobb legyen. Természetesen ezer kínos történetet tudnék mesélni, de leginkább építő szándékkal szeretnék majd ezek közül néhányat megosztani. Néha nálam is kiveri a biztosítékot pár dolog, de alapvetően konstruktív szeretnék maradni abban, amit írok.
Természetesen a valóság még sajna messze esik akár az elfogadható állapottól... ebben maximálisan egyetérthetünk.

Nem hiszem, hogy sok képviselője lehet a személyzeti tanácsadó szcénának olyan helyzetben, hogy megengedje magának az őszinte szelekciót. Az én tapasztalatom szerint (nem eltekintve az alsó/középkategóriás un. fejvadász cégektől) egy szakmailag specializáltabb pozícióhoz sokszor nagyon nehéz embert találni és ilyenkor jön a "kicsit lejjebb visszük a mércét, mert legalább 2 embert nehogymá ne tudjunk felmutatni" hozzáállás.
Hát itt jó nagy tyúkszemre léptél :) Őszinte szelekció, mint olyan, hát igen.... itt senki sem 100 %-ig őszinte. Mindenki szerepet játszik, mindenki "elad" :) Ez itt is így működik.
Saját szemszögből nézve, a következő a helyzet: a kereslet alakítja a piacot, és mint sokunk számára ismeretes, a fejvadász szakma nagyon felhígult az utóbbi években - közgazdaságilag fogalmazva 'alacsony a belépési korlát'. Tehát kevés tőkével és némi kapcsolatrendszerrel el lehet indulni, ezután következik az, hogy alacsony sikerdíjért, más cégekkel versenyezve, sokszor tulajdonképpen ingyen dolgoznak, mert ha 3-4 cég dolgozik egy adott pozíción, csak egyikük fog pénzt látni a végén. Ez szerintem sokmindent kizár: a minőségi munkát, a cégen belüli szakmai fejlődést (nincs lehetőség elmélyülni - ez a későbbiekben visszaüt), a piac szisztematikus átfésülését, a jelöltekkel történő korrekt bánásmódot, stb. De, kereslet, IGÉNY van rá. Ez van.
Az őszinteséghez még annyit, hogy a hr-es/fejvadász azt csinálja, amit az ügyfél/'belső ügyfél' mond neki. Ha kell, tartja még a 2.,3. helyen álló jelölteket két hónapig, amíg az első, a befutó tutira el nem kezd dolgozni. Na, ezért jó sokak szerint a fejvadász. Amihez nincs arcunk, azt ő megcsinálja. A korrektség, felelősség pedig eltűnik valahol félúton, mert "kényszer" mindig van.

Sőt esetleg kicsit "felkészítik, kipofozzák" a várható céges interjúra, olyan infókkal látják el, amivel a saját kiválasztási hibájukat takargatják. A kérdésem: Ha nagy valószínűséggel nem fog megfelelni a jelölt a cég számára és ezt tudja a fejvadász, akkor miért kockáztatja a szakmai hitelét csak azért, hogy ne kelljen visszaadni a megbízást őszintén bevallva, hogy nem talált embert?
Mielőtt továbbmennék abban, hogy milyen hibák gyakoriak még tanácsadói oldalról, meg kell említeni, hogy az ügyfelek is bőven kitesznek magukért. A leggyakoribb probléma, hogy nem értik meg: adott egy munkaerőpiac, limitált számú szakemberrel és szaktudással, fizetési kategóriával. Sok szakmabeli mondogatja állandóan, hogy rajzolni tökéletes embert nem lehet, pedig én is szeretném :) Azt mondják, hogy én megfizetlek a szolgáltatásaidért, innentől kezdve behunyják a szemüket, és a lehető legfinnyásabban válogatnak - ráadásul elég sokan, ami tovább szűkíti a jelöltek számát, nincs olyan ember, aki mindenkinek egyformán tetszene, ráadásul hónapokig tudja nyújtani a kiválasztás folyamatát. Nem partneri kapcsolat kialakítására törekednek, hogy mindkét fél jól járjon, hanem irreális elvárásokat támasztanak. Ez senkinek sem jó.
A kipofozásról... szerintem ez etikailag elfogadhatatlan. Lehet hogy húzósan hangzik, de ügyfélként, az ilyen céggel azonnal megszakítanám a kapcsolatot. Te mondtad, a saját kiválasztási hibájukat takargatják, ami fakadhat sokmindenből, de ha valóban bebizonyosodik, hogy átvertek, akkor ezt egyféleképpen lehet kezelni: közlöd hogy észrevetted, és a továbbiakban nem tartasz igényt a közreműködésükre. Természetesen semmi sem fekete-fehér. Nálam is volt már példa arra, hogy adtam az egyébként kiváló jelöltnek néhány jó tanácsot. De nem azért, hogy elfedje hibáit, vagy jobban bevágódjon az ügyfélnél. Teszem azt, ami egy magyar cégvezetőnek abszolút természetes, lehet hogy egy külföldi vezetőnek már nem annyira, illetve fordítva. Tehát, mindennek megvan a maga határa.
Még egy megjegyzés,a megbízás visszaadásáról. A fejvadászokról kialakított némileg ködös képhez hozzátartozik az, hogy szakmai kudarc, mint olyan, nem létezhet. Ez persze általánosítás, de szerintem ez a "standard" attitűd. Természetesen előfordul néha, hogy valaki nem tud egy adott megbízást jól teljesíteni, de ezt soha senki sem fogja elismerni. Ezer más kifogást fogsz hallani, amiben sokszor akár igazság is lehet. Még régebben, nekem is volt olyan, hogy nem akartam elvállalni egy keresést, mert tudtam, hogy képtelenség jól teljesíteni. A pozíció már a sokadik céget járta meg (mint később kiderült), és az ügyfél, amellett hogy teljességgel rugalmatlan volt, egyáltalán nem vette figyelembe a jelöltek igényeit, idejét. Én azt mondom, hogy a például az adott cég vezetőjén rendkívül sok múlik, ugyanis ő az, aki azt mondhatja, hogy adott kondíciókkal nem lehet elvállalni a keresést. Van ilyen is :)

Tuskó, remélem tudtam érdemlegesen reagálni a felvetéseidre. :)

Milo

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fejvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr26436590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tuskó 2008.04.23. 15:36:02

Kedves Milo! Köszönöm a korrekt és részletes választ. Azt gondolom, hasonlóan látjuk a dolgokat. Remélem, ezzel a kis light polémiánkal felpezsdítjük a blogot és másokat is ösztönzünk véleményük, tapasztalataik megvitatására ezen a felületen. Mint "nem egyszeri pályázó" többször találkoztam a következő, szerintem rettentően visszás helyzettel: A kiválasztást végző külső HR-es egy olyan kevéssé tapasztalt (és le merem írni: szemtelenül fiatal, huszonévei elején járó)személy, aki a pályázandó pozíciót teszi komolytalanná. Érzem a kérdéseiből, hogy most tette le a "hogyan kérdezzünk a jelentkezőktől alapfokon" könyvet. A pozícióról, az állást kínáló cégről szinte semmi adatot nem tud, nyelvtudást szeretne tesztelni, de amikor magamtól átváltok angolra, rebbenő pillákkal menekül a kínos helyzetből. Gyanítom kevéssé stabil a nyelvismerete. (középvezetői pozícióról van szó) és amikor előveszi az ezer kérdéses személyiségtesztet, meglepődik, hogy felállok az asztaltól. Félreértés ne legyen, biztos van húszéves szakember is a piacon, nyelvtudással, tapasztalattal, az is igaz, hogy mindenkinek el kell kezdeni valahol, de néha elmegy a kedvem az egésztől, amikor ezt tapasztalom. Mókás eset, lehet, hogy urban legend, de egy barátom barátja :) állítólag egy hosszabb interjú alatt, amikor már agyonnyúzták egymást a HR-essel, a szokásos mondjon magáról három jó és három rossz tulajdonságot kérdésre ezt felelte: "A rossz tulajdonsággal kezdeném. Abból is csak egyet osztanák meg önnel. Nem bírom a hülye kérdéseket! Én ezt a bohócparádét nem csinálom tovább! Felállt és kiment a szobából.

Hunter Milo · http://fejvadasz.blog.hu 2008.04.23. 22:51:12

Én is remélem, hogy előbb-utóbb pár embernek sikerül még felkelteni az érdeklődését. Én is megpróbálom majd rövidebbre és frappánsabbra fogni a mondanivalóm, hátha segít :)
A fiatal yuppie HR lányok (többnyire) sokaknak szúrják a szemét, főleg a nem megfelelő attitűddel. A védelmükre kelnék egy kicsit, mert ugyan teljesen igazad van abban, amit írsz, de pl adott cégnél miért nem megy be egy idősebb, tapasztaltabb kolléga velük az interjúra? Miért engedik őket úgy be, hogy abszolút lövésük nincs az adott iparágról, esetleg nyelvet tesztelnek úgy, hogy nem állnak maguk sem középfokúnál jobb szinten? Viszont én is voltam pályakezdő, és fiatalabbnak is néznek a koromnál. Sokat elárul az adott jelöltről a hozzáállása is egy ilyen szituációról. Én manapság ügyféloldalon találkozom ezzel, amikor a fiatal hr asszisztens kiszórja a nehezen szerzett, (tutira) jó jelöltet valami hülye kifogással.
A sztori marhajó :)
Nagyon megértem, ha valaki így reagál, de talán annyit nem ér, hogy egy potenciálisan jó állástól essen el az ember nem? Persze mindennek van határa, én is köszöntem már meg 4 kör után az ajánlatot, és léptem vissza.