Egy fejvadász blogja

"Mindennapi munkám során gyakran találkozom emberekkel..."

Utolsó kommentek

Visszautasítás és kudarc – személyes perspektíva

2010.06.03. 00:29 Hunter Milo

Volt már Veled is olyan, hogy nagyon akartál egy állást, minden stimmelt, jól sikerült minden interjú, már azon gondolkoztál hogy mit és hogyan csinálnál az új munkádban, és a végén nagyot koppansz, mert mégsem jött össze? Rövid elutasítás, semmitmondó indoklás. Ugyan kinek ne lett volna ilyen élménye álláskeresés során?

A rossz visszajelzésnél csak a visszajelzés hiánya a rosszabb. Nem az a gond, hogy azt mondták túlságosan ez és túl kevéssé az vagy, hanem hogy nem mondtak semmit (és a különböző álindoklásokat is idesorolnám). Odamentél, vállaltad magad, és úgy érezted jól sült el, mégsem „kellesz”. Tehát nem tudod mit rontottál el, miért nem vagy elég jó, min változtass legközelebb.
 
Velem kétszer fordult elő eddig, hogy nagyon-nagyon szerettem volna egy állást, és mindkétszer karnyújtásnyira voltam tőle – legalábbis én úgy éreztem – de nem sikerült. Az egyik pár évvel ezelőtt, a másik pedig a mai napon :-) Tehát én is beleéltem magam kicsit, és optimistán álltam a dolgokhoz, erre jött a hideg zuhany e-mail formájában, köszönjük, nem, több sikeres kör után, indoklás nélkül.
Nem mondom, hogy nem esett rosszul, és Ti meg mondhatnátok, hogy üdv a klubban :-) Nem kellene rosszul érintsen, hiszen fogalmam sincs a háttérben megbúvó indokokról, mégis komolyan el tud(na) keseríteni. Na de hátrább az agarakkal!
Milyen lehetőségek vannak ilyenkor?
 
1. Elkeseredem, hibáztatom magam, és elkezdek teóriákat fabrikálni arra nézve, hogy miért is nem jött össze – a végén elkerülhetetlenül arra jutva hogy használhatatlan vagyok és senkinek sem kellek.
 
2. Arra jutok, hogy az összes hr-es, tanácsadó, stb. szemét, léhűtő maca/ficsúr, akik nem értenek a szakmájukhoz, az élethez, meg úgy egyáltalán, és különben is. Aztán megkeresem azokat az embereket akik ugyanígy gondolják, és kórusban szidjuk a hr-t, a céget, a rendszert, az embereket, a kormányt, és az adókat.
 
3. Felállok, megrázom magam, és a helyére teszem a dolgot: ki tudom deríteni, hogy miért utasítottak el? Nem. Van okom magamat vagy másokat hibáztatni? Nincs. Segít az előző kettő bárkinek bármiben? Nem. A kitartás és az optimizmus nem ártott még senkinek. Mások sikertelensége, illetve az erre adott magyarázatok hangoztatása (minden reménytelen, mindenki korrupt, hülye, és úgy egyáltalán, élni sem érdemes) viszont teljesen biztos, hogy senkit sem vitt soha előrébb.
 
Tehát fel a fejjel, és egy percet sem tovább gondolkozni olyasmin, amit nem tudsz megfejteni. Előre nézni a jövőbe, nem hátra a múltba – azt már nem másítod meg. A menedzsment guruk sem véletlenül hangoztatják ezt klisészámba menően! Nem mások bukását alapul venni, mert így elhisszük, nekünk sem sikerülhet. Feladni meg úgy, hogy meg sem próbáltad igazán, a legnagyobb butaság.
Az alaptörvény az, hogy aki próbálkozik, annak előbb-utóbb sikerül! (Csak nézd meg a sokat emlegetett „nem elég hogy hülye, de még próbálkozik is” típusú embereket.) Én valóban hiszek abban, hogy hosszú távon „azt kapod amit megérdemelsz”, bármennyire is irrealisztikusan hangzik ez egy olyan társadalomban, ahol az az elfogadott vélekedés, hogy csak a korrupt, szemét, tisztességtelen csalók viszik bármire is. Nem azt mondom hogy az élet nem oszt ki mindenkinek egy pár nagyobb pofont, de nem mindegy, hogyan viseljük. Ha megfigyeled, sosem a szájukat tépő, a "rendszert" kritizáló emberek azok, akik keményen dolgoznak. Utóbbiaknak általában nincs idejük ilyesmire.
 
Emellett meg nagyon unalmas világ lenne ez, ha mindannyian egyetértenénk, egyformán gondolkodnánk dolgokról. Nem lehetsz mindenkinek szimpatikus, és hidd el, hogy vannak olyan emberek, akiknek nem akarnál az lenni (és ezt nézhetjük bárhonnan...). Nem fogsz tudni minden kulissza mögé betekinteni, akkor meg miért rágnád magad?
 
Néhány sikeresnek számító jelöltemnél figyeltem meg, hogy nem vették véresen-sírósan komolyan a dolgokat. Odatették magukat, igen, néha elbuktak, de felálltak és tanultak belőle. Legközelebb jobban csinálták. Voltak konkrét céljaik, amik motiválták őket, amelyek miatt érdemes volt felkelni reggel. Ilyeneket senki sem talál ki helyetted! Ezeket a célokat vagy elérték, vagy nem, de mindig tűztek ki újakat, és előre haladtak, ahelyett hogy a múlton rágódtak volna.Tűzz ki egy kiadós, szép nagy célt, és ha már a felét elérted, jó vagy! 
 
Manapság sokkal inkább szóvá tesszük azt, ami rossz, és ami jó, azt észre sem vesszük. Ezt mindenki tudja, arra viszont kevesen jönnek rá, hogy ez saját magunkra is igaz - neked mi marad meg jobban, a dicséret, vagy a kritika? Melyik hatása tart tovább? Tehát vedd elő gondolatban az összes sikered, dicséreted, és idézd fel, hogy miért is vagy Te jó.
Közben pedig ne felejtsd el néha megdicsérni, vállonveregetni azokat körülötted, akik minden mostoha körülmény ellenére kitartanak, és ténylegesen le is tesznek valamit az asztalra.
 

Image: FreeDigitalPhotos.net

9 komment

Címkék: személyes kudarc motiváció allas visszautasitas indoklas allasinterju

A bejegyzés trackback címe:

https://fejvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr612052411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Peremartoni Krisztina (törölt) 2010.06.04. 18:54:20

4. HR = haverok rokonok

Száz-kétszáz-háromszáz-akárhányszáz jelentkezőből már biztos hogy valakinek a valakije.. Ha mégis kétséged támad akkor nézz környül az Iwiw-en :-)

Dalit · http://dalit.blog.hu/ 2010.06.05. 10:18:11

Ne zavarjon, hogy pl. én kétszer is úgy kaptam k az utóbbi 3 évben, hogy nem voltam valakinek a valakije.
Ja, igen, ismertem a fejvadászt, ami annyit jelent, hogy kb. 10 éve már találkoztunk, és dolgoztunk is egyszer egy feladaton együtt. Mint ahogy rajtam kivül még sok 100 ember.
De mostani állásomnál senkit nem ismertem a cégnél.

Hunter Milo · http://fejvadasz.blog.hu 2010.06.05. 15:13:25

A "valakinek a valakije" és az ajánlás között elég nagy különbség van. Az előbbinél elég, ha csak ismerős vagy, és senkit sem érdekel hogy fogsz-e teljesíteni, mert bizalmi ember kell. Biztos játszik ez is, de ahova én belátok, nem igazán van ilyen. Igaz, hozzám nem az így betölthető pozíciók jutnak el. Sok olyat látok, hogy az új vezető viszi magával a kulcsembereit, de olyat nem, hogy valaki csak azért kerüljön egy székbe, mert csókos. Elmosódnak ezek a határok szerintem.

bezzegszilvia · http://allas-munka.blog.hu/ 2010.06.16. 09:34:45

Én is voltam pár éve hasonló cipőben. :-)
3-4 interjú kör + a HR-es és köztem az úgynevezett kémia (félreértés végett: szimpátia) is működött.
A végén úgy döntöttek, senki se - tehát én se - felel meg az elvárásoknak és újra kezdik a keresést.
Van, hogy időzközben változik a stratégia és finomul a keresés. Az, hogy az utolsó körnél döntenek így, az azért meglepő.

A magam részéről azt preferálom, hogy több kör után telefonon hívják fel az interjúvolt személyeket és indokolják meg a döntésüket.

Hunter Milo · http://fejvadasz.blog.hu 2010.06.16. 22:51:57

@bezzegszilvia: Igen, nálunk is szabály volt hogy aki volt ott interjún, azt korrektül lemondani telefonon.
Fejvadászként azért volt szerencsém látni, milyen dolgokon múlik egy-egy pozíció betöltése. Nem simlisségekre próbálok célozni, de elég sokszor van, hogy köze nincs a pályázó szakmai tapasztalatához, személyéhez. Azt utálom még, amikor a legkisebb pozícióhoz is Brüsszelből repül le a fő-fő-főmufti, hogy áldását adja a felvételre. Egy idő után a sok vezető, mint "szűrő", nem jó döntéshez, hanem hatalmas középszerű kompromisszumtömeghez vezet. Minél inkább van valakinek egyénisége, annál kevésbé valószínű, hogy mindenkinek tetszeni fog (azért az ellenkezője sem jó..). Na de nagyon elkanyarodtam...

GabAndras · http://www.oneletrajz-minta.com 2010.06.28. 14:09:15

Nagyon motiváló és energikus az írásod. Mellesleg teljesen egyetértek Veled. Mindig cselekedni kell ahhoz, hogy valamilyen eredményt elérjünk!

Üdv, András

mig8 (törölt) 2010.08.11. 21:41:57

Az írásod remek, erőt ad nekem! :-)

De hadd emlékezzek meg egy jelenségről: amikor már előre lefutott a dolog, de meg kell őrözni a tisztes verseny látszatát.

Arról van szó, hogy rendesen pályáztatják az állást, a feltételek kemények, de teljesíthetőek. Az állás nem éppen hiányszakmában van, de nem is tengenek túl a páréves szakmai tapasztalattal rendelkezőek. Viszont az egész kb egy hétig aktív, addig lehet jelentkezni és nincs hirdetve sehol se.

Szerinted mennyi az esélye annak, hogy a hírdetés eléri a célközönségét?

Hunter Milo · http://fejvadasz.blog.hu 2010.08.22. 22:24:38

Köszönöm a visszajelzéseket. Jelentem, sikerült, elkezdtem dolgozni. Nem egészen azt, amit terveztem, de egyelőre nagyon kellemesen csalódtam, meglátjuk.

Mig8: A kérdésre válaszolva - attól függ mit hirdetsz. Van amire csőstül jönnek majd a CV-k, van amikor hiába vársz. Biztos vannak előre leboltolt pozíciók, de fejvadászhoz ezek többnyire nem jutnak el (szerencsére). Ahol ilyen a céges környezet - örülj hogy nem vettek fel :-)