Egy fejvadász blogja

"Mindennapi munkám során gyakran találkozom emberekkel..."

Utolsó kommentek

Vendégposzt egy fejvadásztól: Alex Schneider

2010.09.07. 23:12 Hunter Milo

Kedves Olvasó! A blog tulajdonosa, Milo felkért, hogy osszam meg pár gondolatomat Veletek. Tekintve, hogy fejvadászattal, executive search-el foglalkozom immár sok éve, felgyűlt némi tapasztalatom, amit most már egy ideje külföldön kamatoztatok több-kevesebb sikerrel. [inkább több...a szerk.:-)] Ez a bejegyzés inkább a szakmabelieknek lehet érdekes, de talán a másik oldalon lévőknek is szolgálhat tanulságokkal.

Hiszek benne, hogy a fejvadászatban, mint minden más szakmában is, a legtöbbet a legnehezebb feladatokból lehet tanulni és a későbbiekben profitálni. Pár tanulság, amit az évek során saját káromon tanultam meg:

1. A telefon a legjobb barátunk. Használjuk, és használjuk sokat. Ne ragadjunk le az internet mocsarában – igen, szuper segítség a Profession.hu-s atadbázis, a korábbi jelöltek köre (ahogy egyik korábbi főnököm nem túl hízelgően hívta őket, ők a „zsebből előszedett jelöltek”), hívogató a LinkedIn, de a telefonnál hatékonyabb eszközt még nem találtak fel a szakmában. Gondoljunk bele: hirdetéssel és adatbázissal (belső és külső) mekkora százalékát tudjuk a szóba jöhető szakembereknek megtalálni? 10, 15, extrém esetben 20 százalékát? Nem túl jó arány ugye... Ha ezzel állítunk az ügyfél elé, egy jobb HR-s egyből kiszúrja, hogy ezeket a szakembereket ő maga is megtalálhatta volna pár óra ráfordítással. Ha viszont a maradék 80-85 százalékot is bevesszük a körbe, ergo megszólítjuk a passzív jelölteket, mindenkit megtalálhatunk, aki számít a piacon. Ahogy egyik trénerem mondta, ha nem a telefont használod 90 százalékban, akkor az egész napod Mickey Mouse-kereséssel telik...

2. A legjobb jelöltek mindig ajánlásokból származnak – ergo, lehet mindenféle sztorival keresni a piacon, de a végén szinte biztosan egy ajánlásából származó jelöltet helyezünk el. Miért? Mert a legjobb jelöltek nem keresnek, vagy ha keresnek is, az ismerőseiken keresztül teszik azt (egy top szakember soha nem teszi fel az adatbázisokba az önéletrajzát). Gondoljunk bele: felhívunk 10 komoly szakembert, akik egyenként ajánlanak  legalább egy másik jó szakembert. Összegyűlik tehát egy 10-20 fős lista, akiken „végigmenve” vagy összejön pár szuper jelölt, vagy még több jó ajánlást kapunk. Mi történik „álneves/kamusztorizgatos” kereséseknél? Felhívunk 100-200-300 embert a piacon és összetett kézzel reménykedünk, hogy valakit találjunk. Melyik a jobb/hatékonyabb módszer?!

3. Researcherek: a tanácsadó nem főnök, hanem egyenrangú kolléga – jobban rátok van szorulva, mint ti őrá, ergo ő függ a ti munkátok sikerétől és nem feltétlenül ti az övétől. Ha valami nem stimmel (nem ad normális briefet, nem ad rendes visszajelzést interjú után, rosszul irányítja a keresést, stb.) akkor nem csak javaslom, hogy ne hagyjátok magatokat, hanem a cég és saját magatok felé is kötelességetek a tanácsadót megregulázni. Ahogy a mondás tartja: sz*rból nem lehet várat építeni... Illetve, akármit is mondanak a tanácsadók, mindig jusson eszetekbe, hogy a researcher lényegi munkája a shortlist fázisnál véget ér. Ha az, amit addig csináltál, kiváló minőségű volt, onnantól nem kell aggódnod. Egy researcher munkájának eredménye sokkal inkább a saját kezében van, mint a tanácsadóé, tehát ha beleteszed a kellő energiát, nem létezik, hogy ne lenne meg az eredménye – szakmailag és anyagilag egyaránt. Ha így sincs eredménye, akkor rossz cégnél vagy, ideje váltani :-)

4. Használjuk a tanácsadó jegyzeteit, ha kijött az interjúról (persze még jobb, ha bevisz minket magával, de vannak paranoid androidok a szakmában...). Nem is gondolnánk, mennyi információ (név, szervezeti ábra, céges infó, stb.) van egy jobb tanácsadó interjú jegyzeteiben -  ne habozzunk felhasználni, szétcincálni.

5. Tanácsadók: ha egy interjún nem szereztek legalább 4-5 nevet a jelölttől (korábbi főnök, ex-kolléga, konkurens cég vagy rivális kolléga, stb.), akkor nem csináljátok jól a dolgotokat. A szervezeti ábrát pedig minden esetben rajzoltassuk fel, pontos pozíciókkal és ha lehet, nevekkel – a researcherek számára létfontosságú, hogy szemük előtt legyen egy cég/osztály felépítése.

6. Egy fejvadász legfontosabb erénye a HALLGATÁS képessége – ergo, ne egyoldalú kommunikációval támadjuk le a jelölteket: ha te beszélsz többet a telefonban, valamit nagyon nem csinálsz jól! A jelöltet beszéltetni kell, nem lerohanni. Amennyiben a felhívott jelölt csak 4 fontos dologra emlékszik a hívásunkból, már többet értünk el mint a legtöbb egyoldalúan kommunikáló fejvadász!

7. Nem vagyunk szakemberek, ne is tegyünk úgy! Pályafutásom során kerestem már mérnököket, energetikusokat, pénzügyeseket, bankárokat, biztosítási szakembereket, informatikusokat, marketingeseket, értékesítőket és ingatlanosokat. Amennyire lehetett, mindig megpróbáltam felkészülten a jelöltek elé állni. Ugyanakkor lehetetlen, hogy mindenhez értsünk. Tényleg számít, hogy ismerjük-e a legújabb processzor tesztelő eszközöket? Vagy a legfontosabb vállalatirányítási rendszerek tulajdonságait? Ezen múlik? Ugye nem... Érdemes a telefonbeszélgetés és/vagy interjú elején letisztázni, hogy nem vagyunk szakemberek. Ahhoz értünk, hogy összehozzuk a megfelelő szakembert a megfelelő pozícióval és fordítva. Nem is gondolnánk, hogy ez az egyszerű kijelentés mennyivel megkönnyíti majd a dolgunkat. A jelölt nem kezd el dobálózni mindenféle szakmabeli kifejezéssel, amihez lövésünk sincs, mi pedig nem érezzük majd úgy a beszélgetés után, hogy a jegyzetünk szankszrit nyelven íródott...

8. Aranyszabály:
Az a jelölt, aki nem tudja 5-10 percben, ÉRTHETŐEN összefoglalni, hogy mivel foglalkozik/miből áll a pozíciója, az a saját szakmáját sem érti és nem szabad bemutatni.

9. Legyünk őszinték a jelöltekkel. Ha valamit nem mondhatunk el, azt ne mondjuk el, egyébként pedig nincs értelme titokzatoskodni. A jelölt sem fog bízni bennünk és mi sem tudjuk majd őt megnyitni. Annak, aki szimpatikus és korrekt, előlegezzünk meg némi bizalmat és kamatostul kapjuk majd vissza, amikor legközelebb kapcsolatba kerülünk.

Körülbelül a fentiek a legfontosabb tanulságok, amiket Magyarországon és külföldön megtanultam. Azt gondolom, mindegyik tanulság a józan paraszti észből táplálkozik, tehát bárki használhatja.

Sok sikert hozzá!

Alex Schneider

Szólj hozzá!

Címkék: külföld fejvadászok search fejvadász tanácsadó fejvadászat headhunter headhunting executive recruitment research szakmabeli

A bejegyzés trackback címe:

https://fejvadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr942279148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.