Kaptam egy komolyabb hangvételű levelet egy kedves hölgytől. Engedélyével bemásolom ide a levelét, utána pedig az én válaszomat is. Ha esetleg van ötletetek arra, hogy mit tehetne még, írjatok.

Kedves Fejvadász!
Segítségre lenne szükségem, tulajdonképpen még azt sem tudom eldönteni, hogy állást akarok vagy tovább "magánvállalkozni". Van két diplomám és egy felsőfokú szakképesítésem, plusz két felsőfokú nyelvvizsgám (sajnos csak az egyik nyelv aktív, de nagyon korlátozottan tudom használni a másikat, ami ritka nyelv). Eddig mindig úgy gondoltam, a legnagyobb akadály a négy gyermekem az elhelyezkedésben. De már elég nagyok és én még nem vagyok 40 éves sem. Szerintem vannak területek, amiben nagyon jó vagyok (amit Ön soft skills-nek nevezett), képzettségem magas, ellenben gyakorlatom kevesebb, de ezen mindig átsegített a szorgalmam, kreativitásom, általános tájékozottságom,  Viszont három éve nem találok állást, vegetálok, tanultam, tanulok, de dolgozni kellene, mert a férjem túlhajszolja magát, míg hat embert eltart.
Szeretném végigbeszélni valakivel a helyzetemet, aki jobban benne van az aktuális munkapiacban. Ha Ön egyáltalán bp-i, hajlandó lenne egy beszélgetésre?  Akár a telefon is szóba jöhet, bár a személyességből sokat levesz. Előre is köszönöm válaszát, még ha elutasítás is lenne. Muszáj próbálkoznom, ugye érti.


Szia,

Azt sem tudom hol kezdjem :) Remélem nem gond, ha tegeződésre váltok. Kár hogy nem írtad le bővebben, hogy milyen területen dolgozol, mivel foglalkozol, akkor talán több konkrétumot tudnék írni. Nem írtad hogy aktívan keresel-e állást, hogy behívnak-e interjúkra, vagy még az sem.
 Abban a részében tudok segíteni, hogy mi van akkor, ha az alkalmazotti utat választod. A vállalkozói lét - gondolom tudod- nehezebb, szebb, rugalmasabb, és veszélyesebb. Tudok egy pár idevonatkozó menedzsment könyvet, ami segíthet eldönteni: Timothy Ferris: 8 órás munkahét, Robert Kiyosaki könyvek (Gazdag Papa, Szegény Papa), de van ami konkrétan ezzel foglalkozik, hogy kinek való a vállalkozói lét (sajna nem jut eszembe most a címe.)
A legfontosabb: nem vagy "öreg"!! Messze nem tartozol a "problémás" korosztályba, hacsak nem modellkedsz :))). A diplomád - attól függően hogy mivel foglalkozol, és mennyire kapcsolódik az általad végezni kívánt munkához - szvsz nem annyira számít. A nyelvtudás annál inkább, ha beszélsz angolul, az mindenképpen pozitív, a ritka nyelvet tekintve pedig, ha van ilyen Magyarországon, elküldeném az önéletrajzomat azoknak a cégeknek, akiknek szükségük lehet ilyen nyelvet beszélő emberre - teszem azt van ott irodájuk, értékesítésük.
 Tény, hogy szülés, gyes után elég nehéz visszakerülni ugyanarra a szintre az álláspiacon. A legnehezebb hogy interjúra hívjanak - a személyiséged papíron nem jön át. 3 éve keresel állást (előtte dolgoztál, vagy gyesen voltál?) - nos, ez zsigerből szemet szúr minden hr-esnek. Miért? Fél, 1 év alatt mindenki talál állást, ha komolyan keres. Én egyből azt gondolnám, hogy itt valami gond van, talán nem is akar az illető igazán dolgozni. A racionális gondolkodás azt diktálja, hogy ha rájön az ember félévi keresgélés után, hogy nem fogják azonos szintű pozícióba visszavenni, akkor felgyűri az ingujját, és felküzdi magát lejjebbről. Még ha interjún meg is tudod magyarázni logikusan, akkor is lesz olyan, aki nálad "egyértelműbb" jelöltnek tűnik, aki, úgymond, a biztosabb választás. Ne hidd, hogy ítélkezni akarok, de 3 év kiesés komoly dolog. Mivel a legfontosabb, hogy egyáltalán behívjanak interjúra, érdemes lehet pár mondatban a kísérőlevélben megemlíteni az okokat.
Nem ismerem a helyzeted, ezért csak találgatni tudok. Négy gyerek mellett érdemes lenne olyan munkahelyet keresni, ahol viszonylag fix a munkaidő, tehát nem egy rohanós multi (állami szféra?), hacsak nincsenek szuper és ráérő nagymamák. Az állások nagyon nagy részét meg sem hirdetik, ezért én izzítanám minden ismerősöm, szóljanak ha tudnak valamit. Az önéletrajzomat is küldözgetném, nem fejvadászoknak, inkább az általam preferált cégek hr-eseinek - sokszor van, hogy így is összejön egy interjú. Hangsúlyozd az erősségeid és nézd meg, hol lehet rád szükség. Írásban és szóban is csak és kizárólag a pozitív értékeid hangsúlyozd - nem túl szép dolog, de igaz, a siker látszata elengedhetetlen a sikerhez. Ha sikerül visszakerülni egy munkahelyre, 1 év múlva már sokkal könnyebben fog menni a váltás. Feltéve, hogy ezt akarod.
A beszélgetést tekintve: bármikor szívesen segítek, írásban. Szeretném titokban tartani, hogy ki vagyok, legfőképpen azért, hogy továbbra is ilyen őszintén írhassak, mint most. Vannak karriertanácsadók, akik a szóbeli tanácsadást ezerszer jobban csinálják mint én. Megmondják mit csináltál rosszul az interjún, hogy változtass-e a hajadon, a beszédstílusodon. Ha nem jön össze, egy-egy jóbarát is megteszi, aki a szemedbe mondja őszintén, hogy min kellene változtatnod. Nézesd meg az önéletrajzod több emberrel, és ne feküdj le úgy, hogy nem nézted végig az aktuális hirdetéseket.
Ne mutasd, hogy kétségbeesett vagy. Vedd fel a cég nézőpontját, és próbáld meg kitalálni, ők milyen embert vennének fel. Nézz ki magadnak cégeket, és küldd el az önéletrajzod, mint általános jelentkező.
Elsőre ennyit tudok neked mondani, ha tudok még bármiben segíteni, szólj.
Kérdés: Név nélkül, kitehetem a leveled és a válaszom a blogra? Hátha másnak is támad jó ötlete. Hm?

Üdv,

Milo