Tuskó kommentjére sikerült válaszom megint meghaladja a komment kereteit, ezért ide ömlesztem azt, ami eszembe jutott:

Igazából nem is a kérdés vagy a válasz maga a lényeg, hanem a "hogyan" :) A legtöbben képtelenek jól hazudni, és előbb-utóbb kibukik a dolog egy másképpen feltett, de ugyanarra vonatkozó kérdésen. Csomó apróság van, ami egy idő után már rutinból feltűnik.

Amit én/mi eljátszunk néha, a jó zsaru/rossz zsaru történet, amikor az egyikünk bratyizik a  jelölttel, a másik pedig kötekedős. Egyik nyomja egy látszólag helyesnek tűnő irányba, szimpatizál vele, a másik pedig lecsap rá. A lényeg számomra, hogy ne hagyjam az előre végiggondolt és begyakorolt sablont végigmondani, hanem próbáljam meg egy kicsit "megizzasztani" az embert.

Referenciaellenőrzésnél ugyanezzel lehet operálni. Akit a jelölted megad referenciának, az tuti kezét-lábát töri majd, hogy jót mondjon az emberedről. Viszont nem lesz tisztában a részletekkel, tehát könnyű lesz a referenciaszemélyt megvezetni, amikor be akarja neked bizonyítani, hogy embered pont az, akit keresel. "Józsi ugye egy igazi, erőskezű vezető, nem lacafacázik?" "Hát persze, a Józsi egy valóságos tyrannus, páros lábbal vágja ki a lusta dolgozókat!" Néhány mondat után " És Józsi azért gondolom egy meglehetősen filantróp típus, szociálisan érzékeny ember?" Persze hogy az lesz... de a válaszokat elemezve elég gyorsan rá lehet jönni, hogy Józsi melyik irányba testálódik inkább. Kicsit suta a példa, de remélem átment hogy mire gondolok.

Vagy... sok embernél működik, a na "végre levehetem az álarcot" dolog, amikor felállunk, és némi kis udvarias csevej közepette összecuccolnak, én meg kikísérem őket. Belőlem pedig kicsúszik a Columbo-s "jaj csak még egy kérdés...". Naivnak tűnhet, de meglepően jól működik, ilyenkor sokkal kevésbé gondolja meg a jelölt, hogy mit mondjon. Valahogy ellazulnak, ahogy Chandler mondaná a Jóbarátokból, "Ne mááá, ez ilyenkor már nem ér...". Egy interjú után pl. közölte velem a kis hölgy (miután "szakmai" okokból hagyta ott előző munkahelyét), hogy "mindegyik akkora köcsög volt, utáltam őket"... A végén felvette az ügyfél. Na mindegy.

Elszólások... Ilyen a személyes névmások használata... az ember önkéntelenül elárulja magát - egyik pillanatban még ő csinálta a projektet, tök egyedül, a másikban már ezt csinálTUK. Én próbálok mindig rámenni arra, hogy mi az, ami az elmondottakból valóban az ő teljesítménye. Ha valóban az övé, nem fogja meglepni az olyan kérdés, hogy mire a legbüszkébb, mi jelentette a legnagyobb kihívást, mi volt a legnagyobb hibája.

Mindig trükkös kérdés az (és kényes is) amikor azt firtatják miért váltottál munkahelyeket, mondjuk, másfélévente. Hacsak nem az a standard válasz, hogy "több pénzt ígértek", én azt mondom érdemesebb őszintének lenni. Inkább, mint hogy azt érezzék ki a válaszodból, hogy valamit elhallgatsz. Nemrég volt egy jelöltem, aki egyszerűen nem bírta elmondani, hogy mi volt az a konfliktus, ami miatt úgy mondott fel, hogy nem is volt másik állása. Próbált nagy vonalakban beszélni róla, de érezhető volt, hogy a lényeget nem tárta fel, mint ahogy az is, hogy ezek a konfliktusok megviselték. Ez valahogy hiányérzetet hagy az emberben, és máris nem továbbítod olyan szívesen az anyagát. Szerintem sokan vagyunk úgy, hogy értékeljük az őszinteséget (persze megfelelően megfogalmazva, nem úgy, ahogy a fentiek), ha valaki bevállalja, és pár mondatban meg is fogalmazza, hogy mi volt a gond. 

Végül, de nem utolsósorban, szerintem az abszolút trükkös kérdés az, hogy mi az a minimum pénz, amit szeretnél megkeresni. Ezt lehetőleg telefonon, még mielőtt egyáltalán tudnád, hogy miről van szó pontosan. (Ezt részben azért kérdezik, hogy időt spóroljanak, részben azért, hogy ha meghallod jónevű gazdag cég nevét, akkor ne emelkedjen az árfolyamod túlságosan). Ez lesz később az ügyfél felé a fizetési igényed, aztán majd csodálkozol, amikor erről kapsz ajánlatot. Én így kerülném ki a kérdést: A fizetési igényem nettó/bruttó x százezer Ft, de a pozíció közelebbi megismerése kapcsán ez alkudható. Ha nagyságrendileg beleférek a keretbe, akkor ez ne legyen akadály.

Ha 600 ezer a maximum amit fizetni tudnak, és te 800-at mondasz mint minimum, akkor nem fognak behívni. Az eltűrt különbség azért a nagyságrendektől is függ, meg a bónusztól, amit a cég tud neked fizetni. Gáláns dolog elmondani, hogy mennyit keresel most, és erre varrjanak gombot (vagy adjanak ajánlatot), de nézett már nagyot jelöltem (és én is), amikor a nagy multicég hr-ese pár ezer Ft-on próbált alkudozni. Persze szerencsére ez a ritkább, és szerintem azért jó benyomást kelt nyílt kártyákkal játszani.

Így elsőre ennyi jut eszembe a trükkökről. Még meggondolom hogy a jobb kártyáimat felfedjem-e, bár a blogom látogatottsága azt mutatja, hogy igazán nem kell aggódnom :)))))