Van egy olyan embertípus, akit nagyon nehéz kiszűrni. Először nem jössz rá mennyire veszélyes, mert profinak tűnik, meggyőző és talán kiemelkedő is abban amit csinál. A probléma a szándékaival van - képtelen jót akarni, építeni. Gátlástalanul átgázol mindenen és mindenkin, bármi áron eléri amit akar. Empátia, emberség, korrektség, neki ezek csak szavak. Mások csak olyan szinten érdeklik, amennyire őt érintheti a dolog. Bosszúálló, és romboló típus. Ő az, aki az álarca mögött magában csendesen üvölt. Sosem találsz körülötte elégedett, boldog embereket, és ő maga is egy roncs legbelül. Egy szánalmas, de mégis gonosz roncs.

Persze ha kell, simulékony, meggyőző és professzionális. Mérget csepegtet a füledbe, kétséget ébreszt benned. Mesterien összemossa az igazság és a hazugság határait. Látszólag logikus érvekkel aknázza alá minden lelkesedésed, gyanút ébreszt benned a csapatod iránt, alattomosan megkérdőjelezteti veled a saját ítélőképességed.

Engem pont a minap ért utol egy ilyen ember fúrása, akkor, amikor azt hittem sosem kell már törődnöm vele. Évekig nem is sejtettem, hogy azért nem áll össze teljesen a kép a meglévő problémákkal kapcsolatosan, mert ő is belejátszik.

Ha nem kommunikálsz őszintén, olyan helyen kötsz majd ki, ahol ez nem divat. Ha nem vered az asztalt és mondod ki amit gondolsz, ha nem vállalod fel a konfliktust, magadat hibáztathatod csak azért, ahol tartasz. Ha nincs más mód, neked kell felállni.

A tisztességes, egyenes embernek nem kenyere az intrika és a fúrás. Nem alattomos, éppen ezért nehezen tud azonosulni azokkal, akik ilyenek, pont ezért nehezen is veszi észre. Ugyanúgy, ahogy a kiemelkedő teljesítményt nyújtó embert is sokszor kifúrják a kollégái, nem ritkán a vezetői, mert az ő árnyékában megmutatkozik az ő satnyaságuk, és azzal nem tudnak szembenézni.

Az egyenes, jóhiszemű, alkotni akaró embereknek kollektíven üzenem: Harcoljanak, csapjanak az asztalra, és legyenek résen. Beszéljenek egyenesen, menjenek elébe, mondjanak ki és tisztázzák a dolgokat. Én hiszek abban, hogy mindig jobb kimondani mint elhallgatni.

Viszont ha a környezetük lehúzza őket, keressenek olyan csapatot, ahol megbecsülik őket, ahol alkothatnak, teljesíthetnek, és ha valaki megpróbálja megfúrni őket, a csoport vezetője lesz az első ember, aki elhajtja az ilyet oda ahova való.

Tudja még valaki hogy miről beszélek?