Gondolatébresztőnek egy idézet:
„Nothing in the world can take the place of
persistence. Talent will not; nothing is more
common than unsuccessful men with talent.
Genius will not; un-rewarded genius is almost
a proverb. Education will not; the world is full
of educated derelicts. Persistence and
determination alone are omnipotent.”
Calvin Coolidge – US President 1923-1929
Lassan ugyan érződik némi mozgolódás az álláspiacon, mindenki érzi, a nehezén már túl vagyunk. De még mindig nehéz – ezt a naponta kapott „érdeklődő” telefonok számán is látszik. Pár gondolat az álláskeresésről, nem csak válságos időkre, de ilyenkor duplán érvényes minden. Szeretnék egyúttal az alapvető kritériumoktól (rendezettség, fénykép helyesírás, stb) elrugaszkodni, legyen ez 'Level 2'. (Egy korábbi, alapszintűbb írás itt)
Egy pár általános gondolat először: sokan írják, mondják, hogy ki kell tűnni a sokaságból. Legtöbben ezt valami extremitásnak gondolják... színes fejlécnek, jópofáskodó kísérőlevélnek. Hangsúlyoznám: nem a mindenáron való kitűnés a lényeg. Ha sikerül, és tényleg jól sül el, akkor sem biztos hogy új munkahely lesz a vége (ld itt) Szerintem az üzleti-vállalati környezet alapvetően konzervatív, rizikóminimalizáló. Néhány kivételtől eltekintve, nem kirívó személyiségű egyént keresnek - legalábbis nem olyat, aki már a CV-vel rikít. Profizmussal, hozzáállással meg lehet alapozni dolgokat. Az ellenkezőjével viszont tutira magad alatt vágod a fát. Semmi értelme egy hepciáskodó e-mailnek, telefonhívásnak, nyomulásnak – senkinek sem segít.
Álláskereséskor szerintem ez a két dolog számít leginkább:
A kommunikáció mennyisége (hány önéletrajzot küldesz ki?)
A kommunikáció minősége (milyen a cv és a mot. levél, hova és kinek küldöd, stb.)
Az előbbi a fontosabb, a másodikkal az esélyeid növeled. Zsák a foltját, vak tyúk... stb.
Önéletrajz
Legyen a jól szerkesztett, valós, megfogható információt szolgáltató önéletrajz az alap. Ha angolul beszélő jelöltet keresnek, akkor legyen az egy jól áttekinthető, tagolt, profin megfogalmazott, idegen nyelvű önéletrajz. Én nem bánom ha hosszú, de 2 oldallal még senkinek sem szokott gondja lenni. Ne legyen szájbarágós, de tartalmazzon minden lényegi információt. Például én hálás vagyok azért, ha nem egy nem ismert cégnél ott van pár alapadat (szektor, méret, tulajdon, tevékenységi kör). Legyen ott pár vázlatpont erejéig a fő feladatkör – lehet, hogy szerinted egyértelmű, de pl. még egy key account manager-i feladatkör is mást-mást jelenthet egyes cégeknél. Legyen valami rendszer az egészben - mondjuk sorold fel a feladataid relevancia szerint. Szerintem jó ötlet, ha a végére odabiggyeszted hogy mi az az eredmény, amire különösen büszke vagy - ez egyes szakmáknál szerintem elengedhetetlen.
A szakmai rész a lényeg – de kell még nyilván a végzettség, a nyelvtudás. Ez utóbbinál ne a meglévő nyelvvizsgád szintjét írd oda, hanem a tényleges, beszélt-írott szintet, valahogy úgy, hogy a tanácsadó is be tudja lőni. Pl: English – passive, basic, medium, advanced, fluent, native, stb.
Motivációs levél: Na ezzel mindenki szív – én is :-) A magam részéről úgy döntöttem, megpróbálok a saját szakmai hátteremből olyan dolgokat kiemelni, amelyek nem illeszthetők az önéletrajzba, vagy megérdemlik a bővebb kifejtést. Pl. én kiemelhetem azt, hogy mely szektorokban milyen pozíciókra kerestem, milyen projekten dolgoztam, mik a legnagyobb sikereim, stb. Két részre tudod bontani amit leírsz: szakmai eredmények és kompetenciák, valamint emberi tulajdonságok. Pár ötlet, kérdés arra,hogy mit gondolj végig:
mik az erősségeid hasonló hátterű jelöltekkel szemben
mi az amire különösen büszke vagy szakmai szempontból
ha van vmi amit meg szeretnél magyarázni, de a cv-ben nincs rá lehetőség, tedd meg itt
ha túl sokat váltottál, itt pár szóban kitérhetsz az okokra
milyen környezet az, ahol a legjobban tudsz teljesíteni, miben vagy te kiemelkedően jó
miért lennél te értékes a potenciális munkaadódnak
Egy lehetséges struktúra: ez vagyok én, és azért vagyok jó, mert ezt meg ezt tettem, ez pedig ilyen meg olyan szempontból lehet jó az ön vállalatának.
Szabd személyre, ha tudod, ez már a kettes lépés, a kommunikáció minősége. Nézd meg a hirdetést, és a CV-t és a mot. levelet is alakítsd hozzá. A profi álláskeresési tanácsadók szerint érdemes 3-4 féle motivációs levelet készenlétben tartani.
INTERJÚ: Amit egy személyes interjú előtt gondolj végig: ki vagy te, és milyen eredményeket tettél le az asztalra eddig; hogyan tudnál egy vállalkozás sikeréhez hozzájárulni; milyen környezet az szakmailag és emberileg, ahol te a legjobban tudnál érvényesülni (és hidd el hogy jobban jársz, ha nem úgy adod elő magad, mint aki mindenhez ért, mindenhogy jól érzi magát és minden körülmények között egyformán teljesít);
Van az a tipikus HR-es kérdés hogy mik az erősségeid, mik a gyengeségeid? Valójában a tanácsadó a saját benyomását hasonlítja össze a saját magadról alkotott képeddel. Van önkritikád? Látni lehet belőle, mennyire bevállalós valaki. Mondok egy példát: egy nagyon dinamikus, pörgős, extrovertált személyiség valószínűleg nem szeret, és nem is fog részletekkel foglalkozni. Teszem azt nem tölt órákat egy riport csiszolgatásával, de legalábbis nem szívesen. Lehet hogy szívesebben cseveg az ügyfélnél, mint bonyolult excel táblákban állítja össze az éves budget tervet. Lehet, hogy a dinamizmusa erős temperamentumot takar, impulzív, ösztönös embert. Ezzel az égvilágon semmi baj nincs, mindössze a megfelelő karaktert a megfelelő helyre kell tenni. Éppen ezért nem szeretem, ha nekem erre azt mondják válaszul: A gyengeségem? Hát, néha elkések. Néha túl kemény vagyok a beosztottjaimmal. Ilyenkor átkozom a karriertanácsadó könyveket (nekem is van) ahol azt írják: állítsd be a gyengeségeid rejtett pozitívumként. Nos, amennyiben van igazságtartalma, ok. A bullshit sajna legtöbbször látszik.
Tehát nem kell olyannak beállítanod magad, aki mindenre jó. Nem azt mondom, hogy brutálisan őszinte képet kell kialakítanod magadról, de némi betekintést kell engedned abba, aki valójában te vagy. Lehetőleg a legjobb arcodat kell láttatnod, de azért még te, te legyél.
360 fokos megértés: Az interjú, a kiválasztás folyamata tulajdonképpen eladás. Magadat adod el, és ha növelni akarod az esélyeid, akkor nem várhatsz arra, hogy valaki majd meglátja a benned rejlő kincset. Gondold végig a folyamatot, vedd fel az interjúztató, a munkáltató nézőpontját. Kit kereshet, mire, miért? 'Tálald' magad, tudd hogy ki vagy, és mit érsz. A tanácsadó sem mindig, de a rutintalan interjúztató (mondjuk a munkáltató részéről) nem fogja kihúzni belőled az eredményeid – neked kell felmutatnod.
És mivel eladsz: a csomagolástól kezdve (megjelenés) a tartalomig minden számít! Udvarias vagy? Tudsz köszönni, fogalmazni? Tudod prezentálni magad? Jó veled beszélgetni? Ki az akivel szemben ülsz – egy tapasztalt, öreg róka, vagy egy fiatal huszonéves, aki nem fogja érteni a te cégednél használt rövidítéseket...
Vedd fel a másik ritmusát, 'ne tarts ellen'. Lesz olyan interjú, ahol nyomás alá fognak helyezni, szándékosan. Sajna nem tudom másképp megfogalmazni, csak harcművészeti technikához hasonlítani: ne karatézz, aikidózz. Ne adj bele erőfeszítést, hanem megértéssel működj, értsd meg a szituációt, és ne arra gondolj, hogy most itt beléd köt valaki. Ne akard magad mindenáron eladni, viszont ha lehetőséget kapsz, tálald magad a legszebben.
ÉRTÉKES EMBER: Ja igen, a siker látszata. Ha te nem tekinted magad értékes embernek, akkor más sem fog. Ha kétségbeesett vagy, és mindenáron nyomulsz, elvesztél. Tudom, hogy vannak kényszerhelyzetek, és nemcsak pénzről beszélek. Találkozom mostanában sok olyan vezetővel, aki önhibáján kívül elvesztette állását, és nem talál újat, pedig kiváló jelölt. Látom, ahogy lelkileg megviseli őket az, hogy „nem kellenek”, pedig mondjuk anyagilag semmi sem kényszeríti őket. És mégis... egy állás elvesztése nagy sokk tud lenni, bármilyen szinten is dolgozik az ember. Egyszerűen megszűntek produktív, alkotó tagjai lenni egy adott közösségnek, és egy kompetens, teremtőképes, dolgozni akaró és vágyó embert ez rettenetesen megvisel. Szóval tarts ki, és tartsd magad valamire, ismerd az értékeid. Tartsd magadban a lelket, maradj racionális, és ne pánikolj.
Alapvetően az ember az örömöt keresi, a sikert – ha másokban is. Egy jól sikerült beszélgetés nem fog felszínes, mű társalgásból állni. Az interjúztató nem a pszichológusod, de ettől meg kell nyílnod egy kicsit. Legalábbis el kell hitetned hogy megteszed. Ha ő nem tudja megtenni, neked kell ügyesnek lenned, beszélgetned, feloldanod.
GYAKORLÁS: Ha nem vagy biztos magadban, gyakorolj valakivel. Karriertanácsadóknál, vagy akár tanácsadó cégeknél van lehetőség videóinterjúra – okozhat meglepetéseket. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás, nem elég ha fejben végiggondolod. El nem hinnéd mit csinál néhány ember stresszhelyzetben. Egyik jelöltem a nem létező szöszöket szedegette magáról, a másik az ujjaival bögyörgetett valamit az asztalon. Ha arra gondoltam, hogy az ügyfelem előtt is ezt formát hozzák, nem tett hozzá a pozitív megítélésükhöz.
Az interjúztató célja az, hogy megnyisson téged. Kapcsolatot teremt veled, megkeresi a közös hullámhosszt. Előbb-utóbb meg fog próbálni kizökkenteni a komfortzónádból – ilyenkor esik le a szociális maszk. Én is látom a saját jelöltjeimen, hogy hol van az a pont, ahol már nem sablonválaszokat kapok, hanem tényleg elmélyülnek, elgondolkodnak, megizzadnak egy kicsit. Előjön egy őszinte mosoly, grimasz, gesztus, becsúszik pár bárdolatlanabb kifejezés. Örülj neki ha itt tartasz, ez azt jelenti, hogy a veled szemben ülő emberpéldány is vette a szellemi fáradságot, hogy figyeljen rád, és megismerjen téged. Akkor vagy jó, ha egyenrangú fél vagy a társalgásban. Törekedj igazi kapcsolatot teremteni, másképp biztosan nem fog rád emlékezni az illető. Ha sikerül, számíthatsz rá, hogy eszébe fogsz jutni a tanácsadónak – én is emlékszem az összes jó jelöltemre.
MODOR: Egy alapvetően elfelejtett kategória. Az emberi kapcsolatok megolajozója (ez annyira igaz, és sajna nem én találtam ki). Legyél kedves, udvarias, lehetőleg őszintén. Ha nem megy, keress a másikban olyan dolgot, amit tetszik neked. Legyen az a haja, a szeme, vagy az, ahogy a munkájáról beszél, vagy hogy tényleg figyel rád... bármi, hidd el, megkönnyíti a kommunikáció áramlását, és a te attitűdöd is változni fog. Ne felejtsd el, hogy egy interjú nem tudományos projekt - rengeteg szubjektív dolog dönthet, ami nem a szóbeli kommunikáció tartományába tartozik.
Nos... első gondolatsorra "röviden" ennyi :) Elnézést az ömlesztett megfogalmazásért, de most örülök, hogy egyáltalán sikerült eljutnom az írásig. Sikeres álláskeresést nektek!
Utolsó kommentek