Egy fejvadász blogja

"Mindennapi munkám során gyakran találkozom emberekkel..."

Utolsó kommentek

Búcsú

2012.11.06. 21:20 Hunter Milo

Sziasztok blogolvasók! Azt már láthattátok, hogy az utóbbi pár évben jelentősen lecsökkent az új posztok száma. De most eljött az idő, amikor sajnos már nem tudom a megfelelő időt biztosítani a személyes megkeresések megválaszolására sem. Eddig sem ment könnyen/gyorsan a dolog, de mostanra alakultak úgy a körülményeim, hogy rendet kell tennem a prioritásaim között, és komolyabban megválasztani azt, hogy mibe fektetem az időm. Azt is megfigyeltem, hogy a kérdések/gondok nagy többségére van már válasz a blogon, tehát érdemes kicsit keresgélni. A blogot nem törlöm, hátha továbbra is segítségetekre van, de tartsátok észben hogy a legtöbb bejegyzés már jó pár éves, és a dolgok változnak. 

Gondolkoztam, hogy milyen magvas jótanáccsal búcsúznék tőletek, de azt hiszem nálam sokkal jobban elmondják azok, akiktől én is tanulok. Szóval az egyetlen jótanácsom: maradj nyitott, és mindig tanulj (másoktól). Ha nem tudod hol kezdd, kezdd itt: http://www.ted.com/talks

Sheryl Sandberg a Facebook COO-jának két beszédével búcsúznék.

További sok sikert nektek!

Milo

 

Szólj hozzá!

Minden a tehetségről...

2012.10.02. 18:42 Hunter Milo

A mai nap folyamán volt szerencsém ennek az úriembernek az előadását személyesen meghallgatni. A könyve elolvasása után úgy döntöttem, ez lesz az új bibliám. Nem viccelek, nem kezdő vagyok a témában, de ennyi idő után is inspirálólag hatott (és ez igaz volt minden közép-és felsővezetőre, aki szintén ott volt), és teljesen új perspektívába helyezte számomra a dolgokat. HR-eseknek kötelező olvasmány, mindenki másnak pedig egyszerűen csak egy fantasztikusan inspiráló könyv. A szerző sportból hoz nagyon is használható analógiákat az üzleti életbe. Olyasvalaki, aki beutazta a világ legjobb "tehetség-aranybányáit" hogy megfejtse a titkot: hogyan lehet, hogy ezek a helyek egymás után termelik ki a világbajnokokat, olimpiai érmeseket, világcsúcstartókat, stb. És igazából nincs is titok. Toborzással foglalkozóknak, vezetőknek, bárkinek, akinek értelmes céljai vannak üzletben és sportban, bárkinek akinek emberekkel kell foglalkoznia. Egyelőre csak angolul van meg, de ezért még angolul is érdemes megtanulni. 

Komolyan, olvassátok el, életetek egyik legjobb döntése lesz. 

Szólj hozzá!

Címkék: sport könyv tehetség teljesítmény tehetséggondozás talent management rasmus ankersen the gold mine effect

LinkedIn kis színes

2011.07.15. 10:31 Hunter Milo

Jelenleg körülbelül 120 ezer magyar felhasználónál tart a szakmai közösségi háló, de világszinten most ünnepelték a 100 milliós határ átlépését. Havi 3 millió+ felhasználó regisztrál, és sok szakember a LinkedIn-t jósolja a közeljövő toborzás-kiválasztási "internetének", azaz egy olyan platformnak, amely megreformálja, illetve új irányt ad a vállalatok szakemberekért folytatott harcának.

A LinkedIn, amerikai találmány révén leginkább hazai kontinensen erős, illetve Európát tekintve jelenleg Angliában van a legtöbb felhasználója. Kelet-Európában 2,5 millió a felhasználók száma, Ázsiát tekintve India erős, Kínában még viszont még "csak" 800.000-en vannak. Európában a britek (4,5 mil) és a skandináv országok (5 mil) szakemberei képviseltetik magukat a legnagyobb számban, de nem feltétlenül ők a legaktívabbak. Érdeklődéssel hallottam például nemrég, hogy például a hollandoknál nem divat a kapcsolatépítés, a networking. Egyszerűen nem igazán része a kultúrának, de úgy néz ki LinkedIn-en jobban megy nekik, és egyre inkább látják ennek előnyeit.

A pletykák szerint kezdettől fogva tudták még alapítói is, hogy a szakmai kapcsolatépítésre szánt adatbázist toborzásra is fogják tudni majd használni. A fejvadászok már nagyon régóta használnak kiskapukat arra, hogy neveket szerezzenek erről az egyébként kontrollált platformról. A LinkedIn csapata igyekszik úgy finomhangolni a rendszert, hogy megmaradjanak a felhasználókat érdeklő pozitívumok, lehessen rá szolgáltatásokat építeni (vállalati toborzás, reklám, közösségek), azonban ne lehessen az adatbázist például spam-elésre használni, és összességében elriasztani az egyéb előnyök miatt regisztrált szakembereket. Kényes egyensúly ez, ahol néha problémás lépést tartani, de a növekvő népszerűség egyelőre azt mutatja, hogy a döccenők ellenére jó úton haladnak.

Jelenleg a LinkedIn olyan mértékű fejlesztést illetve fejlődést tud felmutatni, hogy megjelentek az első "LinkedIn trénerek" is, akik a közösségi háló erejének optimális kihasználására oktatnak. Haladó felhasználóként én is igyekszem a toborzási stratégiánk egy részét rájuk építeni. Az idén eddig felvett 25 emberből 4 jött LinkedIn-ről. Egyik sem keresett aktívan állást, de egy jól megírt hirdetés felkeltette az érdeklődésüket. Olyan ember mindegyikük, akinek az önéletrajza ritkán fordul meg nálad a szokásos csatornákon keresztül.

A következő kampányunk most zárult le. Több, mint 3000 ember kapott tőlünk toborzással kapcsolatos üzenetet a LinkedIn-es postafiókjába, ebből több, mint 500 jelzett vissza, hogy érdekelné a dolog. A médiás csapat szerint általában 5-15% között várható a visszajelzés, szóval remélem az év második felében innen fogjuk tudni megoldani a következő 25 ember felvételét.

Én, bevallom, magánemberként jobban rákattantam, mint a facebookra. És hogy mennyire van értelme?

Valamelyik nap a következő üzenetet láttam a hírfolyamomban: 

Remélem Bob kollégája pénzes, és remélem kifizeti azt a 18 ezer dollárt amivel eddig tartozik.

UI: Ezt a cikket még pár hete kezdtem el írni, tehát valószínű a felhasználók száma minden téren azóta tovább nőtt.

8 komment

Címkék: linkedin toborzás

+1 tipp a motivációs levélhez

2011.05.17. 22:12 Hunter Milo

...hogy elolvassák, ha már megírtad.

Mostanában sok jelentkezőm egy dokumentumban küldi az önéletrajzot és a motivációs levelet (tudni kell, nálunk csak csatolni lehet, nem e-mailben kapjuk.) Szóval az első oldalra másolják be, és a CV csak a második oldalon kezdődik a megnyitott doksiban.

Így sokkal nagyobb eséllyel olvassák el, mint ha külön doksiban kerül csatolásra, és szerintem nem idegesítő, ha nem akarod elolvasni, csak átgörgetsz rajta.

12 komment

Címkék: tipp levél motivációs

7 kérdés, ami segít a motivációs leveled megírásakor

2011.04.27. 11:13 Hunter Milo

Kezdjük azzal, hogy kilövöd a "mer' pénzt köll keresni", "mer' teccik a céglogó" és a hasonló típusú válaszokat. Egy szakember szemében egy jól teljesítő munkavállaló általában nem az árral úszik, hanem vannak szakmai céljai, érdekli a munkája, és valóban szeretne az adott cégnél dolgozni valamilyen okból. Bármilyen álszentnek hangzik ez, ha leírod hogy milyen a te ideális munkahelyed, és ezt párhuzamba tudod állítani azzal, amit a cég kínál, voilá, match made in heaven, félig nyert ügyed van.

Szóval:

Mit szeretnék a szakmámban elérni?

Hogyan illeszkedik ehhez a kívánt munkahely? (Pl. logisztikus szakemberként szeretném magam új területen kipróbálni, mint az ...álláshirdetésben megjelölt szakterület...) Ennél kicsit profibban fogalmazva, nyilván.

Hogyan tudom én a szakmai tapasztalatommal a céget segíteni? Ha itt valós problémákba tenyerelsz bele, amelyek tényleg gondot jelentenek a hirdető cégnek, akkor szerezhetsz egy jó pontot.

Milyen eredményeket tudok megvillantani röviden? (SAP-t vezettél be? Megszerezted a legnagyobb ügyfeleteket?)

Mi az, ami engem megkülönböztet a többi pályázótól? (Persze olyan, ami a hirdető cégnek is érdekes lehet.)

Hogyan tudok egy kicsit eredetibb lenni, és kifejezni, hogy tényleg érdekel a dolog? Oka van annak, hogy sok helyen el sem olvassák már a motivációs leveleket. De ez nem jelenti azt, hogy nem számít, nagyon sok múlik azon ki vagy, és mire jelentkezel.

Van olyan kétséges pont az önéletrajzomban, amit itt meg tudok magyarázni?

Ha pályakezdő vagy, légy lelkes, céltudatos (vannak céljaid, ugye? Ha nem, itt az ideje leülni papírral, ceruzával, és végiggondolni). Van aki a sportmúltját hozza fel, van aki egyszerűen a személyes tulajdonságait, az elkötelezettségét. Ha tényleg annak gondolod magad, írd le bátran.

Ha ezzel megvagy, hidd el, utána már csak picit kell hozzáigazítani ahhoz a hirdetéshez, amire elküldöd a jelentkezésed.

És hogy ez mennyire problémát jelent mindenkinek? Ennek a blognak a legnagyobb látogatottságot generáló kifejezése a "motivációs levél", és azt az oldalt nézitek meg a legtöbben. Szóval a jövőben többet fogok vele foglalkozni, mert úgy látom, elkél az ihlet. De röviden, higgyétek el, egy kis eredetiség és munka vele sok hasznot hozhat, hogy kitűnj a hatezer adminisztrációs asszisztens jelölt közül.

 

13 komment

Kommentár: FN - 12 pofon a dolgozóknak a kormánytól

2011.04.25. 20:55 Hunter Milo

Forrás: http://www.fn.hu/allas/20110424/12_pofon_dolgozoknak/
 

Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit gondolnak a cégvezetők, cégtulajdonosok a tervezett intézkedésekről. Megkönnyíti a dolgukat? Érdemi intézkedések lehetnek ezek? Vagy esetleg elhanyagolható haszonért kockáztatják sok dolgozó létbiztonságát?
 

Személy szerint - szerencsére - sosem kellett elbocsátásokkal foglalkoznom, de nagyjából eddig is mindenki tudta, per esetén mindig a munkavállaló felé lejt a pálya. Éppen ezért nem volt egyszerű elküldeni egy alkalmazottat, sok HR osztály hónapokat dolgozott egy-egy problémásabb ügy előkészítésén és végrehajtásán. Sok cég inkább csenget a mai napig, hogy elkerülje a botrányt és a hercehurcát - jön a közös megegyezés. Könnyítette a dolgot az is, hogy ha nem tévedek, a munkavállaló számára a perindítás ingyenes (volt?).
 

Értem én, hogy a jelenlegi intézkedéstervezet pont a foglalkoztatottságot akarná elősegíteni, a kötelezettségek mérséklésével, de első ránézésre az a benyomásom, a farkánál fogva szeretnénk csóválni a kutyát.
 

Íme tehát a tervezett 12 pont, dőlt betűben az én kommentáromat olvashatjátok alattuk. Néhány ponthoz nem írtam - mivel nincs tapasztalatom a témában, remélem ti, olvasók ki tudjátok egészíteni a saját tapasztalataitokkal.
 

1. Nem kell indokolni a kirúgást

A tervek szerint a jövőben a mikro- és kisvállalkozások a lehető legkönnyebb módon vehetnék fel és bocsáthatnák el a dolgozóikat. Az a korábbi követelmény, hogy rendes felmondás során a munkaadónak indokolni kell a döntését, megszűnik. Ezt azzal magyarázzák, hogy a felmondás indoklása a vállalkozásoktól „komoly és mindkét félre nézve méltánytalan erőfeszítéséket igényel, amelynek társadalmi hasznossága kétséges” – fogalmaztak a tervekben. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szerint így 16 milliárdot takaríthatnak meg évente a vállalkozások.
 

Nem tudom egy valós indoklás mennyire jelent milliárdos terhet a mindkét félnek, de gyanítom hogy faramuci módon így is az lenne a cél hogy a vállalkozások könnyebben vegyenek fel munkavállalókat (és bejelentett munkavállalókról beszélünk), ha könnyebben lehet őket elküldeni.

2. Kevesebb baleset lenne „munkabaleset”

Az intézkedés célja, hogy a munkáltató mentesüljön az „ésszerűtlen esetekben” a kárfelelősség alól, melyek közvetlenül nem kapcsolódnak a munkavégzéshez. A jelenleg hatályos munka törvénykönyve szerint a munkabaleset olyan baleset, amely „a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül” – magyarázta meg a fogalmat dr. Hargittay Szabolcs munkajogász a Profession.hu-nak. Munkabaleset lehet például, ha valakit közlekedési baleset ér a munkájával kapcsolatos utazás során, de az is, ha a szervezett üzemi étkeztetés közben, vagy a munkahelyi öltözőben a tisztálkodáskor sérül meg az alkalmazott. A munkabaleset fogalmának szűkítésével minisztérium 2 milliárd forintot szeretne megspórolni a vállalkozásoknak.
 

Ti jöttök - mennyire valós probléma ez?
 


3. Nem lenne kötelező az üzemi tanács létrehozása

A törvény ma még előírja: ha foglalkoztatottak létszáma meghaladja 50 főt, üzemi tanácsot kell választani. Az NGM intézkedésével ez a kötelezettség megszűnne. A kötelező jelleg amúgy eléggé gyenge lábakon áll, mert a jelenlegi munka törvénykönyve nem szankcionálja az üzemi tanács hiányát, az alkalmazottak belátására van bízva, hogy létrehozzák-e a saját érdekükben, vagy sem.
A minisztérium indoklása szerint azért van szükség a „kötelezettség” megszüntetésére, mert az üzemi tanács „a munkavállaló valós védelmét ellátni nem tudó, vállalatvezető idejét rabló kötelezettség” – írják. Az intézkedés nyomán 80-100 millió forint „bevételre” számít az állam a válallkozásoknál.
 

Ez szintén légsúlyú döntésnek tűnik, afféle régen esedékes korrekciónak, valós hatás nélkül.


4. A munkaidő nyilvántartása rugalmasabbá válna

A foglalkoztatást jelentősen javítaná, ha a mikro- és kisvállalkozásoknál a munkavállalót csak a heti 48/60 órás, napi 12 órás munkaidőkeret kötné, amelynek felhasználásáról a két fél szabadon egyezik meg az éves munkaidőkeret mellett – véli az NGM. A munkaidőkeretben történő foglalkoztatással sok vállalat minimálisra csökkentheti a rendkívüli munka után fizetendő bért, a rugalmas beosztásnak köszönhetően pedig akár 4 vagy 12 órában is behívható a munkavállaló.

5. Másképp megállapított (vélhetően kisebb) bérpótlékok

Felülvizsgálnák az éjszakai és hétvégi bérpótlékot.

6. Másképp megállapított – vélhetően kevesebb – végkielégítés

Új szabályokat hoznának a végkielégítésekre.

Hmm... semmi részlet arról, hogy mik lennének a tervek, de gyanítom, hogy saját/fontos zsebekbe nem nyúlnak.

7. Felmondási idő

Csökkentenék a felmondási időt.

Mennyivel, hogy? Munkáltató és munkavállaló eddig is megegyezhetett erről, gondolom itt ismét a munkáltató kötelezettségét szeretnék csökkenteni.

8. Bevezetnék az 5,5 munkanapos munkahetet

Bevezetnék az 5,5 munkanapos munkahetet a folyamatos üzemű vállalkozásoknál. Alighanem arról van szó, amit a kormány a konvergenciaprogramban beígért Brüsszelnek: véglegesítik a Gyurcsány-kormány egykori munkaügyi és szociális minisztere, Szűcs Erika által elfogadtatott ideiglenes szabályt. Ami arról szólt, hogy ha a nyolcórás dolgozónak – például a válságban a megrendelések visszaesése miatt – lecsökkentették a munkaidejét, akkor a gazdaság éledezése, és a megnövekedett munkamennyiség miatt most a korábbinál magasabbra, maximum heti 44 órára emelhetik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fizetését is növelik: a munkaadónak csak annyit kell fizetnie, mintha a dolgozó heti 40 órát dolgozna.

Ha ezt jól értelmezem (munkavállaló anno kevesebbet dolgozott ugyanazért a bérért), akkor ez fair-nek tűnik.

9. Képesítési követelmények csökkentése

Sok munkakörnél eltörlik azt a követelményt, hogy csak szakképzett munkavállaló tölthet be egyes állásokat, ugyanis az NGM úgy véli, hogy néhol feleslegesek a képesítési követelmények. Az intézkedéssel a szakképzetlen embereknek akarnak lehetőséget biztosítani az elhelyezkedéshez, de nem utolsó szempont az sem, hogy a vállalkozók ezzel „olcsóbb” munkaerőhöz jutnak: minimálbérért, 78 ezerért dolgoztathatják azokat az embereket, akiknek korábban a garantált bérminimumot (94 ezer forint) kellett adniuk. Ez utóbbit ugyanis csak a szakképzettséggel rendelkezőknek kell megfizetni. A minisztérium szerint az intézkedés 1 százalékos foglalkoztatásjavulást, 100 ezer új, legális munkahelyet teremtene.
 

Ennek akár értelme is lehetne, de megint nincs sok rálátásom. Viszont megint az az érzésem, hogy egy kis plusz haszonért a vállalkozói oldalon, azok fognak pórul járni, akiknek számít az a 78 és 94 ezer közötti különbség. Vállalkozás létesítéséhez mikor fogják eltörölni a képesítési követelményeket? Annak több értelme lenne.


10. Elaprózzák a szabadságot

A jelenlegi szabály szerint a szabadságunknak csak a negyedével rendelkezünk mi, a többinek a kiadásáról a munkaadó dönt, és 30 nappal a szabadságolás előtt értesítenie kell a dolgozót, mikor küldené szabadságra. Ehhez a munkavállaló előzetes meghallgatása is szükséges, hogy megfelel-e neki az időpont. A jövőben ezeket a „pihenőnapokat” kettőnél több részletben is kiadhatja majd a munkáltató, ha gazdasági érdekei miatt úgy látja jónak. Munkapszichológusok szerint évente legalább egyszer két hét folyamatos pihenésre van szükség ahhoz, hogy egy dolgozó regenerálódjon, feltöltődjön, és így újra „hasznát vegye” a cég. Éppen ezért nem lehet évről évre tologatni a szabadságokat, hanem a cég köteles az esedékesség évében kiadni.
 

Megint csak - miben fog ez segíteni?


11. Túlóráért nem pénz, hanem szabadnap járhat

A túlórákat ezentúl nem lesz kötelező kifizetni, a munkaadó megválthatja szabadidőben. A munka törvénykönyve szerint rendkívüli munkavégzés (túlmunka, túlóra) esetén bérpótlék jár, azaz 50 százalékkal magasabb órabér. Abban az esetben pedig, ha pihenőnapon kell dolgozni, akkor a fizetés dupláját kellene kapnia a munkavállalónak.
 

Ez itt kényes dolog szerintem. Sok munkahelyen egyszerűen "szokás" a túlóra, nincs mese, senki sem kényszerít rá, de a munkát meg kell csinálni. Egy kétkezi munkánál már más lenne ez a kép, amennyire tudom, sokaknak a túlóra lehetősége illetve az abból származó kereset jelenti a valós túlélést. Ők nem sokat fognak tudni kezdeni a szabadidejükkel.
 


12. Tovább tart majd a próbaidő

A próbaidő jelenleg maximum 3 hónap a versenyszférában, a köztisztviselőknél viszont fél év. Ezt az időszakot a teljes nemzetgazdaságban 6 hónapra emelnék. A munkajog szerint a próbaidő alatt bármikor, azonnali hatállyal és indoklás nélkül megszüntethető a munkaviszony. A cégek maximálisan kihasználják a próbaidőt olyan pozíciókban is, ahol ez indokolatlan lenne, sőt gyakori, hogy a három hónapos próbaidőt is keveslik, és féléves munkaerő-kölcsönzéssel kerülik el – írta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyik tanulmánya hazánkról.

Ok - szóval a cégek amúgy is elkerülik ezt a munkaerőkölcsönzéssel, plusz ezenkívül nem kell majd indokolni a felmondást, illetve csökken a felmondási idő és a végkielégítés... mégvalami?

+1. Kevesebb szabadságot kapnak a kismamák, de pénzre válthatják
Egy évről fél évre csökkentik azt az időszakot, amikor a gyermekgondozás céljából „fizetés nélküli szabadságon” otthon lévő kismama fizetett szabadságra jogosult. A munkába visszatérő kismama szabadságát viszont – a korábbi rendszerrel szemben – részben pénzre válthatják, kifizethetik a dolgozónak, ha szeretné. Ez munkavállalói szempontból pozitív intézkedés lehet, hiszen nem szerencsés, ha az újra dolgozni kezdő anyuka az őt megillető felmondási védelmi időt szabadságon tölti. Korábban a visszatérési szándékról illett körülbelül 2 hónappal a munkába állás előtt írásban értesíteni a munkaadót. Ezt az időtartamot is „leszabályozzák”: kötelezően 30-60 nappal korábban szólnia kell majd a munkáltatónak, ha újra dolgozni szeretne a kismama.

Azt hiszem ez az utolsó komplexebb, és komolyabb probléma. Egyrészt a jelenlegi rendszer hatalmas teher a munkáltatóknak, másrészt igazságtalan a kismamákkal a jelenlegi rendszer. Nem beszélve arról, hogy minden más női dolgozó 20 és 40 között issza a levét ennek. Talán ez lenne az a témakör, amivel illene ténylegesen komolyan foglalkozni. Nem egy hölgyismerősöm hozott kétségbeesett intézkedéseket azért, hogy családja, de karrierje is legyen. Ez máshol, más országokban sem egyszerű, de nálunk egyenesen katasztrófa. Nem azok fognak gyereket vállalni így, akiknek kellene, ha egyáltalán, már bocs.
 

 

Összességében a felszínt karcolgatjuk, és emellett azt hiszem sokkal nagyobb bizonytalanságnak teszik majd ki a munkavállalót, mint amennyi hasznot ténylegesen hozhat egy ilyen intézkedéscsomag. Kannával locsolgatjuk a sivatagot, nem először.
 

Ti mit gondoltok?
 

1 komment

Munkavállalás külföldön - más szemszögből

2011.04.15. 23:55 Hunter Milo

Május 1-ével megnyitja határait Németország és Ausztria az EU-s munkavállalóknak.

Nem szeretném ragozni, inkább két dolgot ajánlanék olvasásra ahhoz, hogy többé-kevésbé reális képet tudjon az ember kialakítani magának.

"Vérelszívás"

Gyerehaza.org - különös tekintettel a hozzászólásokra

A számok ijesztőek, és olyan aspektusok is vannak, amelyekre én eddig nem is gondoltam: "Csak Romániában [...] 126 ezer tíz év alatti migrációs árvát tartanak nyilván: olyan gyermeket, akinek szülei otthon hagyták. A lettek a probléma nagyságrendjét akkor kezdték érzékelni, amikor megugrott a gyermekek körében elkövetett öngyilkosságok száma."

A személyes véleményem az, hogy mindenkinek, aki képes a társadalom számára értéket teremteni, joga van a jobb élethez. Összességében nincs helyes megoldás, emberenként változó. Megértem azt, ha valaki jobban szeretne boldogulni, és azt is, ha valaki felelősséget akar vállalni a hazájáért. Úgy gondolom mindkettő szükséges, és van helyes egyensúly mindenki számára. Egy bolygón élünk, más országhatárok között, és épp elég korlát létezik már. Vannak problémák, különbségek, de alapvetően én nem tudok semmilyen becsületesen dolgozó embert elítélni azért, mert menekül a kilátástalanságból.

A probléma nem azokkal van, akik tisztességesen szeretnének munkát vállalni, és azokkal sem, akik nem élnek vissza egy kelet-európai országból érkező munkavállaló sebezhető helyzetével.

Ebben a skandináv országban, ahol most élek, sem a munkát vállaló, adózó bevándorlók jelentik a problémát, hanem azok, akik idejönnek, és a társadalmi rendszeren élősködnek. Olyan emberekről beszélek, akiknek olyan elvárásaik vannak "választott hazájukkal" kapcsolatban, amelynek megfelelőt még csak távolról sem tudott produkálni saját anyaországuk. Nem ciki nem dolgozni, csak kapni a segélyt, hiszen akit átversz, az nem a te néped, a te országod... Hogyne lenne ideges az, aki befizeti a drasztikus méretű adókat, és eltartja a semmittevő többit? Olyan mértékű problémát jelent ez, hogy a rendszer nem tartható fenn már sokáig. A politikus drasztikus lépéseket terveznek, többek között olyanokat, amelyek minden itt élő külföldit érinteni fognak. Nem halat osztogatnak majd, hanem horgászbotot... Részben egyetértek a koncepciójukkal, bár nem tudom mennyire sikerül majd nekik úgy átültetni a gyakorlatba, hogy ne riassza el, illetve büntesse azokat, akik ténylegesen értéket teremtenek. 

Nem is tudom hogy sírjak-e vagy nevessek, amikor látom a kampányokat, amelyeket ezek az országok (többek között a miénk is) indítanak arra, hogy megtartsák képzett munkavállalóikat. Nem magával a kezdeményezés céljával van gond, de az érzelmi húrok pengetése hatalmas mennyiségű keserűséget képes kiváltani külföldre szakadt honfitársainkból. A többség nagyon szívesen visszamenne még egy jóval alacsonyabb életszínvonal megléte esetén is, ha legalább lenne valami remény. Valami inspiráló, pozitív környezet, hogy ugyan derékig ér a trágya, de legalább kifelé haladunk. De most, reménytelenség van és keserűség. Ez az, ami miatt én sem mennék vissza. Nem most.

Azt olvastam, a most tanuló orvostanhallgatók fele soha nem fog Magyarországon dolgozni, hanem egyből külföldre készül. Ha ettől nem kap észbe semmilyen demokratikusan megválasztott vezető, akkor semmitől. Ha viszont észbe is kapnak, akkor sincs semmilyen garancia a racionális reakcióra. Nem a kampányfilm fog visszahozni sem engem, sem mást. De elmondják ezt helyettem sokan mások a fenti linkre való kattintás után. Érdemes.

10 komment

süti beállítások módosítása