Forrás: http://www.fn.hu/allas/20110424/12_pofon_dolgozoknak/
 

Nagyon kíváncsi lennék, hogy mit gondolnak a cégvezetők, cégtulajdonosok a tervezett intézkedésekről. Megkönnyíti a dolgukat? Érdemi intézkedések lehetnek ezek? Vagy esetleg elhanyagolható haszonért kockáztatják sok dolgozó létbiztonságát?
 

Személy szerint - szerencsére - sosem kellett elbocsátásokkal foglalkoznom, de nagyjából eddig is mindenki tudta, per esetén mindig a munkavállaló felé lejt a pálya. Éppen ezért nem volt egyszerű elküldeni egy alkalmazottat, sok HR osztály hónapokat dolgozott egy-egy problémásabb ügy előkészítésén és végrehajtásán. Sok cég inkább csenget a mai napig, hogy elkerülje a botrányt és a hercehurcát - jön a közös megegyezés. Könnyítette a dolgot az is, hogy ha nem tévedek, a munkavállaló számára a perindítás ingyenes (volt?).
 

Értem én, hogy a jelenlegi intézkedéstervezet pont a foglalkoztatottságot akarná elősegíteni, a kötelezettségek mérséklésével, de első ránézésre az a benyomásom, a farkánál fogva szeretnénk csóválni a kutyát.
 

Íme tehát a tervezett 12 pont, dőlt betűben az én kommentáromat olvashatjátok alattuk. Néhány ponthoz nem írtam - mivel nincs tapasztalatom a témában, remélem ti, olvasók ki tudjátok egészíteni a saját tapasztalataitokkal.
 

1. Nem kell indokolni a kirúgást

A tervek szerint a jövőben a mikro- és kisvállalkozások a lehető legkönnyebb módon vehetnék fel és bocsáthatnák el a dolgozóikat. Az a korábbi követelmény, hogy rendes felmondás során a munkaadónak indokolni kell a döntését, megszűnik. Ezt azzal magyarázzák, hogy a felmondás indoklása a vállalkozásoktól „komoly és mindkét félre nézve méltánytalan erőfeszítéséket igényel, amelynek társadalmi hasznossága kétséges” – fogalmaztak a tervekben. A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szerint így 16 milliárdot takaríthatnak meg évente a vállalkozások.
 

Nem tudom egy valós indoklás mennyire jelent milliárdos terhet a mindkét félnek, de gyanítom hogy faramuci módon így is az lenne a cél hogy a vállalkozások könnyebben vegyenek fel munkavállalókat (és bejelentett munkavállalókról beszélünk), ha könnyebben lehet őket elküldeni.

2. Kevesebb baleset lenne „munkabaleset”

Az intézkedés célja, hogy a munkáltató mentesüljön az „ésszerűtlen esetekben” a kárfelelősség alól, melyek közvetlenül nem kapcsolódnak a munkavégzéshez. A jelenleg hatályos munka törvénykönyve szerint a munkabaleset olyan baleset, amely „a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül” – magyarázta meg a fogalmat dr. Hargittay Szabolcs munkajogász a Profession.hu-nak. Munkabaleset lehet például, ha valakit közlekedési baleset ér a munkájával kapcsolatos utazás során, de az is, ha a szervezett üzemi étkeztetés közben, vagy a munkahelyi öltözőben a tisztálkodáskor sérül meg az alkalmazott. A munkabaleset fogalmának szűkítésével minisztérium 2 milliárd forintot szeretne megspórolni a vállalkozásoknak.
 

Ti jöttök - mennyire valós probléma ez?
 

3. Nem lenne kötelező az üzemi tanács létrehozása

A törvény ma még előírja: ha foglalkoztatottak létszáma meghaladja 50 főt, üzemi tanácsot kell választani. Az NGM intézkedésével ez a kötelezettség megszűnne. A kötelező jelleg amúgy eléggé gyenge lábakon áll, mert a jelenlegi munka törvénykönyve nem szankcionálja az üzemi tanács hiányát, az alkalmazottak belátására van bízva, hogy létrehozzák-e a saját érdekükben, vagy sem.
A minisztérium indoklása szerint azért van szükség a „kötelezettség” megszüntetésére, mert az üzemi tanács „a munkavállaló valós védelmét ellátni nem tudó, vállalatvezető idejét rabló kötelezettség” – írják. Az intézkedés nyomán 80-100 millió forint „bevételre” számít az állam a válallkozásoknál.
 

Ez szintén légsúlyú döntésnek tűnik, afféle régen esedékes korrekciónak, valós hatás nélkül.

4. A munkaidő nyilvántartása rugalmasabbá válna

A foglalkoztatást jelentősen javítaná, ha a mikro- és kisvállalkozásoknál a munkavállalót csak a heti 48/60 órás, napi 12 órás munkaidőkeret kötné, amelynek felhasználásáról a két fél szabadon egyezik meg az éves munkaidőkeret mellett – véli az NGM. A munkaidőkeretben történő foglalkoztatással sok vállalat minimálisra csökkentheti a rendkívüli munka után fizetendő bért, a rugalmas beosztásnak köszönhetően pedig akár 4 vagy 12 órában is behívható a munkavállaló.

5. Másképp megállapított (vélhetően kisebb) bérpótlékok

Felülvizsgálnák az éjszakai és hétvégi bérpótlékot.

6. Másképp megállapított – vélhetően kevesebb – végkielégítés

Új szabályokat hoznának a végkielégítésekre.

Hmm... semmi részlet arról, hogy mik lennének a tervek, de gyanítom, hogy saját/fontos zsebekbe nem nyúlnak.

7. Felmondási idő

Csökkentenék a felmondási időt.

Mennyivel, hogy? Munkáltató és munkavállaló eddig is megegyezhetett erről, gondolom itt ismét a munkáltató kötelezettségét szeretnék csökkenteni.

8. Bevezetnék az 5,5 munkanapos munkahetet

Bevezetnék az 5,5 munkanapos munkahetet a folyamatos üzemű vállalkozásoknál. Alighanem arról van szó, amit a kormány a konvergenciaprogramban beígért Brüsszelnek: véglegesítik a Gyurcsány-kormány egykori munkaügyi és szociális minisztere, Szűcs Erika által elfogadtatott ideiglenes szabályt. Ami arról szólt, hogy ha a nyolcórás dolgozónak – például a válságban a megrendelések visszaesése miatt – lecsökkentették a munkaidejét, akkor a gazdaság éledezése, és a megnövekedett munkamennyiség miatt most a korábbinál magasabbra, maximum heti 44 órára emelhetik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fizetését is növelik: a munkaadónak csak annyit kell fizetnie, mintha a dolgozó heti 40 órát dolgozna.

Ha ezt jól értelmezem (munkavállaló anno kevesebbet dolgozott ugyanazért a bérért), akkor ez fair-nek tűnik.

9. Képesítési követelmények csökkentése

Sok munkakörnél eltörlik azt a követelményt, hogy csak szakképzett munkavállaló tölthet be egyes állásokat, ugyanis az NGM úgy véli, hogy néhol feleslegesek a képesítési követelmények. Az intézkedéssel a szakképzetlen embereknek akarnak lehetőséget biztosítani az elhelyezkedéshez, de nem utolsó szempont az sem, hogy a vállalkozók ezzel „olcsóbb” munkaerőhöz jutnak: minimálbérért, 78 ezerért dolgoztathatják azokat az embereket, akiknek korábban a garantált bérminimumot (94 ezer forint) kellett adniuk. Ez utóbbit ugyanis csak a szakképzettséggel rendelkezőknek kell megfizetni. A minisztérium szerint az intézkedés 1 százalékos foglalkoztatásjavulást, 100 ezer új, legális munkahelyet teremtene.
 

Ennek akár értelme is lehetne, de megint nincs sok rálátásom. Viszont megint az az érzésem, hogy egy kis plusz haszonért a vállalkozói oldalon, azok fognak pórul járni, akiknek számít az a 78 és 94 ezer közötti különbség. Vállalkozás létesítéséhez mikor fogják eltörölni a képesítési követelményeket? Annak több értelme lenne.

10. Elaprózzák a szabadságot

A jelenlegi szabály szerint a szabadságunknak csak a negyedével rendelkezünk mi, a többinek a kiadásáról a munkaadó dönt, és 30 nappal a szabadságolás előtt értesítenie kell a dolgozót, mikor küldené szabadságra. Ehhez a munkavállaló előzetes meghallgatása is szükséges, hogy megfelel-e neki az időpont. A jövőben ezeket a „pihenőnapokat” kettőnél több részletben is kiadhatja majd a munkáltató, ha gazdasági érdekei miatt úgy látja jónak. Munkapszichológusok szerint évente legalább egyszer két hét folyamatos pihenésre van szükség ahhoz, hogy egy dolgozó regenerálódjon, feltöltődjön, és így újra „hasznát vegye” a cég. Éppen ezért nem lehet évről évre tologatni a szabadságokat, hanem a cég köteles az esedékesség évében kiadni.
 

Megint csak - miben fog ez segíteni?

11. Túlóráért nem pénz, hanem szabadnap járhat

A túlórákat ezentúl nem lesz kötelező kifizetni, a munkaadó megválthatja szabadidőben. A munka törvénykönyve szerint rendkívüli munkavégzés (túlmunka, túlóra) esetén bérpótlék jár, azaz 50 százalékkal magasabb órabér. Abban az esetben pedig, ha pihenőnapon kell dolgozni, akkor a fizetés dupláját kellene kapnia a munkavállalónak.
 

Ez itt kényes dolog szerintem. Sok munkahelyen egyszerűen "szokás" a túlóra, nincs mese, senki sem kényszerít rá, de a munkát meg kell csinálni. Egy kétkezi munkánál már más lenne ez a kép, amennyire tudom, sokaknak a túlóra lehetősége illetve az abból származó kereset jelenti a valós túlélést. Ők nem sokat fognak tudni kezdeni a szabadidejükkel.
 

12. Tovább tart majd a próbaidő

A próbaidő jelenleg maximum 3 hónap a versenyszférában, a köztisztviselőknél viszont fél év. Ezt az időszakot a teljes nemzetgazdaságban 6 hónapra emelnék. A munkajog szerint a próbaidő alatt bármikor, azonnali hatállyal és indoklás nélkül megszüntethető a munkaviszony. A cégek maximálisan kihasználják a próbaidőt olyan pozíciókban is, ahol ez indokolatlan lenne, sőt gyakori, hogy a három hónapos próbaidőt is keveslik, és féléves munkaerő-kölcsönzéssel kerülik el – írta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyik tanulmánya hazánkról.

Ok - szóval a cégek amúgy is elkerülik ezt a munkaerőkölcsönzéssel, plusz ezenkívül nem kell majd indokolni a felmondást, illetve csökken a felmondási idő és a végkielégítés... mégvalami?

+1. Kevesebb szabadságot kapnak a kismamák, de pénzre válthatják
Egy évről fél évre csökkentik azt az időszakot, amikor a gyermekgondozás céljából „fizetés nélküli szabadságon” otthon lévő kismama fizetett szabadságra jogosult. A munkába visszatérő kismama szabadságát viszont – a korábbi rendszerrel szemben – részben pénzre válthatják, kifizethetik a dolgozónak, ha szeretné. Ez munkavállalói szempontból pozitív intézkedés lehet, hiszen nem szerencsés, ha az újra dolgozni kezdő anyuka az őt megillető felmondási védelmi időt szabadságon tölti. Korábban a visszatérési szándékról illett körülbelül 2 hónappal a munkába állás előtt írásban értesíteni a munkaadót. Ezt az időtartamot is „leszabályozzák”: kötelezően 30-60 nappal korábban szólnia kell majd a munkáltatónak, ha újra dolgozni szeretne a kismama.

Azt hiszem ez az utolsó komplexebb, és komolyabb probléma. Egyrészt a jelenlegi rendszer hatalmas teher a munkáltatóknak, másrészt igazságtalan a kismamákkal a jelenlegi rendszer. Nem beszélve arról, hogy minden más női dolgozó 20 és 40 között issza a levét ennek. Talán ez lenne az a témakör, amivel illene ténylegesen komolyan foglalkozni. Nem egy hölgyismerősöm hozott kétségbeesett intézkedéseket azért, hogy családja, de karrierje is legyen. Ez máshol, más országokban sem egyszerű, de nálunk egyenesen katasztrófa. Nem azok fognak gyereket vállalni így, akiknek kellene, ha egyáltalán, már bocs.
 

Összességében a felszínt karcolgatjuk, és emellett azt hiszem sokkal nagyobb bizonytalanságnak teszik majd ki a munkavállalót, mint amennyi hasznot ténylegesen hozhat egy ilyen intézkedéscsomag. Kannával locsolgatjuk a sivatagot, nem először.
 

Ti mit gondoltok?