És sajna nem én nyertem el, pedig nagyon szívesen alakítottam volna át a blogot korallzátonyos, búvárkodós, tengerparton sütkérezős élménybeszámolóvá. Az ausztrál kormány nagyon ötletes marketinghúzása volt, hogy meghirdetett egy "állást", a régió turisztikai fellendítése céljából. A szerencsés jelölt fél évet tölthet a Nagy Korallzátonynál megbújó Hamilton szigetecskén, mindezért kap 150 ezer ausztrál dollárt (kb 23 millió Ft). A dolga az, hogy kedvet csináljon a nyaraláshoz blogolással, videókkal, képekkel, etesse a teknősöket, korallokat és bálnákat kémleljen és egyéb hasonlóan megerőltető feladatokat végezzen. 

Na most amellett, hogy ez a világon mindenhol megjelent a "kis színes" kategóriában, 35 ezer ember jelentkezett saját bemutatkozó videóval (nem lennék a "HR-es"), egy weboldal és egy kreatív ötlet segítségével nagyon messze értek el. (Az elemzés többi részét a hozzáértőkre hagynám.) A "shortlist" megtekinthető a weboldalon, a nyertes pedig Ben Southall, foglalkozására nézve pedig "project manager/ charity fund raiser", 34 éves, dél-angliai. És hogy miért ő? Röviden: "We were impressed by Ben’s proactive approach to campaigning for the Best Job in the World, which included organising media stunts and securing an extensive amount of media coverage." Ergo, egy jelölt, aki amellett hogy már most világjáró, dinamikus, pörgős ember, már az állásra való pályázás során is megmozgatta maga körül a híreket - pont azt tette, amit a későbbiekben is várnak tőle.

Nem rossz ötlet kreatívnak, ötletesnek lenni főleg így nehezebb időkben, nem?

Minden videó megnézhető, és Ben blogja olvasható már az oldalon.

Több info: http://index.hu/bulvar/2009/05/06/istenien_uszik_a_nagy-korallzatony_gondnoka/

Benről: http://www.afritrex.com/

No, akkor íme egy cikk a legáltalánosabb hr-es baklövésekről. Persze a visszajelzés hiánya a fő motívum itt is. Csöndben megjegyzem, nekem volt olyan, hogy öt kör után nem jeleztek vissza, párszor hívtam őket, de csak "melegen tartottak". Inkább junior, mint normál szintű pozícióért a vállalat összes atyaúristenével találkoznom kellett, nem bízták a véletlenre. Egy másik alkalommal pedig, januárban megnyertem egy állást (szóban), majd szépen elhalt az ügy, én sem igyekeztem annyira váltani. Július végén hívtak, hogy na, akkor mikor kezdenék? Ez van.

HR-esek baklövései - miért nem a legjobb kapta az állást?

Hihetetlen, de még arra sem képesek a második interjú után, hogy legalább egy e-mailt küldjenek, hogy nem feleltem meg! – ezt a felháborodott kijelentést rengeteg álláskeresőtől lehet hallani. A toborzást és kiválasztást végző HR-esek és fejvadászok hajlamosak olyan hibákat elkövetni, amelyekkel akár a munkanélküliséget megalázó helyzetként megélő jelentkezők álláskeresési stratégiáját is romba dönthetik.

Az állást meghirdető cég hírének sem tesznek jót ezek az elemi hibák: az álláskeresők továbbadják a horrorsztorikat, azok aztán szájról szájra terjednek a munkavállalók között. Mégis csak arról szokás írni, milyen hibákat követnek el a pályázók. Nézzük most meg a másik oldalt is!

Válaszra sem méltatott pályázók

Bár a kiválasztási folyamatot kronologikusan végigkövetve nem a pályázóknak küldött válasz lenne az első HR-esek által elkövetett hiba, mégis ezzel kell kezdenünk a sort, mert ez viseli meg leginkább az álláskeresőket. Sok pályázó az álláskeresés első fázisában mindenhova szétküldi általános önéletrajzát, amit a HR-esek sokszor kifogásolnak, ez mégsem elég indok arra, hogy válaszra sem méltassák.

Egy-két céget kivéve ez általános tendencia ma Magyarországon. Ha valaki az önéletrajz alapján nem felel meg, annak egy egyszerű szoftver vagy a World funkcióinak segítségével pillanatok alatt visszaküldhető a rövid, udvariasan visszautasító válasz.

A felvételi interjúra behívottakat sem tájékoztatják mindig megfelelően: nem mondják meg, mi lesz a következő lépés a kiválasztási folyamatban, kivel fognak még találkozni a jelentkezők, és az időkeretekről sem adnak felvilágosítást. "Előfordul, hogy a HR-es találomra mond egy időpontot, mikor fognak megint jelentkezni – mondja Juhos Andrea, a Drake Beam Morin (DBM) tanácsadó cég karriertanácsadója -, ezt szinte soha sem tartják be."

Az ilyen csúszásokkal vagy "melegen tartanak" egy pályázót, vagy egyszerűen elfeledkeznek róla. A bizonytalanság pedig minden álláskeresőnek a legrosszabb, a biztos nemmel legalább tudnak számolni, álláskeresési döntéseiket hozzá tudják igazítani. Az utolsó körbe bejutott jelentkezőkkel illik telefonon vagy egy rövid személyes találkozó alkalmával közölni a visszautasítást.

Íme, egy nyíltabb cikk a közép-és felsővezetők megkeresésére szakosodott fejvadászokról. Véleményem szerint, a magyar túl kicsi piac ahhoz, hogy ilyen cégből nagyon sok lehessen. Konkrétan 3-4 céget tudnék felsorolni, amely tényleg "nagyágyúkkal" foglalkozik, és tényleg ilyen kapcsolatrendszere van, persze a kulisszák mögé én sem látok be teljesen (leszámítva persze azt, ahol eddig én dolgoztam). Egyébként néha tényleg durva, hogy mennyire kicsi ez a piac, egyszerűen van, ahol szinte lehetetlenség titokban tartani hogy hova keresel, mivel kb. 10-12 ember jöhet szóba az egész piacon, és még ha nem is mondasz a megbízóról semmit, általában elég eszük van ahhoz, hogy némi kutatás után meg tudják tippelni, kiről/miről van szó.

A féltve őrzött titok szerintem itt elég nagy túlzás, mondjuk tény, hogy nem a leggyönyörűbb módszer, amikor neveket kell kideríteni telefonon, különböző trükkökkel. Ezek az ún. direktkeresés technikák azok, amelyekről senki sem beszél igazán, egyrészt mert a cégeket is lehet ellene képezni, másrészt meg az igazán ügyes researcherek kemény munkával, és hosszú tapasztalatszerzéssel alakítják ki a saját legjobban működő módszereiket, gyűjtik össze tapasztalataikat, rajzolják meg organigramjaikat, stb.

Munkaerő-toborzás felsőfokon

Féltve őrzött titkok a fejvadászoktól

"A piacon megbecsült, szakmai berkekben jó hírnévnek örvendő közép- és felsővezetőkért gyakran titkos harc folyik: átcsábításuk egy másik vállalathoz gazdasági érdek és persze presztízskérdés. Ellestünk néhány trükköt, hogyan fárasztják és fogják ki a „nagy halat” a fejvadászok."

„Két osztályon is vezetőcsere folyik, az értékesítési és a termelési részleg megújítását tervezzük, hogy versenyképesebb legyen a vállalat. A személyzetiseinknek csak az volt a feladatuk, hogy előzetesen feltérképezzék a piacot, kiderítsék, a legnagyobb vetélytársaknál kik töltik be ezeket a posztokat. A kiválasztást már egy fejvadászcégre bíztuk” – nyilatkozta a hvg.hu-nak egy élelmiszeripari nagyvállalat vezérigazgatója, aki – érthető okokból – neve elhallgatását kérte.

Mi is a gyors karrierek országaihoz tartozunk. Elég mindennapos, hogy harmincas éveik elején járó top-és régiós menedzsereink vannak. Ez nyugatabbra sem annyira ritka, de kis hazánkkal ellentétben ott egyáltalán nem ritka az ötvenes, sőt, hatvanas top menedzser. Itthon? Kizárt, öreg! Még a multik hazai képviselőinél is relatíve ritka. Senkit sem érdekel, hogy egy 50 éves munkavállalónak van még minimum 10 aktív éve, de ezen már tépelődtem korábban is.

A válság kapcsán jutott eszembe, hogy a normál szintű dolgozók leépítése mellett egy másik tendencia is érvényesül bár biztos nem annyira releváns), ez pedig a menedzserek leépítése. (Tudom, sokan nem fogjátok sajnálni őket...) Többe kerülnek, munkájukat pedig könnyűnek tűnik közvetlen beosztottaiknak lepasszolni. Ja, és emellett úgy gondolom, sokszor egyszerűen túl sokan vannak.

Tehát, ha ők kiszabadulnak az álláspiacra, akkor gond van. Pénzben nem akarnak, és nincs is értelme lejjebb adni. Mindenkinek kínos lenne felvenni egy egykori ügyvezetőt egy normál szintű pozícióba (még ha a jelöltnek nem is), a huszonéves kollegina mellé, bruttó négyszázzal. Erre rásegít a mostani gazdasági helyzet, és az amúgy is érvényesülő hozzáállás, miszerint minden munkafolyamatot kis részekre bontunk, és csak kis területet kell ellátni, ergo könnyű betanulni, valamint a munkavállaló is könnyedén pótolható.

Lassan megmutatkoznak a következményei annak, hogy általánossá vált, 2-3 év után team leaderré, 7-8 év alatt pedig akár régiós menedzserré növik ki magukat - persze nem minden szakmában. Ez elég komoly munkahelyi, de még társadalmi feszültségek forrása is.

Egy olyan országban, ahol 10 millió ember van, ebből 3,9 millió dolgozik, és ebből is 1,6 millió minimálbérre van bejelentve, plusz nem is tudom hányan, de pár százezren állami szférában dolgoznak - khm, hát hogy is mondjam. Vannak különbségek, fizetésekben, és terhekben is, de ezt gondolom mindenki látja.

Szóval, még a fenti munkavállalói réteget (bejelentett, nem minimálbéres fizetésű, képzett munkavállalók)tekintve is, kicsit "menedzserek országa" lettünk, ami most többszörösen visszaüt. Senki sem hajlandó lejjebb adni - amit megértek valahol, meg nem is túl reális, mai hr-es szemmel nézve.

Ami például rám üt vissza, hogy ott tartok, hogy normál szintű pozícióra alig (például most éppen kontrollert keresek, de más lenne a helyzet egy marketing, értékesítői, adminisztráció, stb. munka esetén), középvezetőire viszont özönlenek a cv-k. Sokszor a szállodai mosogatólány is úgy gondolja, ő alkalmas eligazgatni egy kisebb marketing csapatot, na de ilyen mindig van, csak most több. (Ugye az értékesítés és a marketing az a két fő terület, amelyről mindenki úgy gondolja, hogy ért hozzá, valójában viszont elég kevesen.)

A Munkahelyi Terror blogon olvastam ezt a bejegyzést, és nem hagyott nyugodni a dolog. Maga a bejegyzés sem, és a kommentek meg aztán.. legalábbis azok, amelyekre egyáltalán érdemes figyelni, a hihetetlen mennyiségű majd ötszáz hozzászólásból. A sztori: hr-es állást keres, és senki sem jelez vissza, senki sem hívja be interjúra. Többet nem tudunk meg, sem az okokról, sem a fejleményekről, vagy magáról a hr-esről. Mindegy. Azért kérdeznék ezt-meg-azt ettől tőle, de további ismeretek nélkül, most nem mennék bele.

Nem megy most túl jól a recruitment biznisz, ez meglátszik abban is, hogy sok fejvadász/személyzeti tanácsadó szakember állást keres ezerrel. Amellett hogy a legtöbb helyen minden kell, csak éppen toborzó nem, azt is meg kell érteni, hogy rengetegen kerültek most ki az álláspiacra, akik ugyanazért az állásért viaskodnak.

Egy álláskereső nyilván joggal vár el visszajelzést. Az, hogy jónéhány cég nem rendelkezik ehhez megfelelő informatikai háttérel, vagy mondjuk idővel, az persze egyéni problémája mindenkinek, az álláskeresőt ez nem hatja meg. Ami a hr-esnek, fejvadásznak rutinmunka, az az álláskeresőnek életbevágó, a megélhetése függ tőle. (Na persze ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni...) Emellett szerintem a világ legrosszabb dolga a bizonytalanság, ennél még a rossz hír is jobb.

A témában amúgy hhunter kolléga is írt egy őszintét arról, hogy visszajelzés általában akkor van, amikor már lezárult egy projekt, és a nyertes jelölt elkezdett dolgozni. Miért van kitéve még egyszer a hirdetés, stb. stb. Tessék elolvasni, és tájékozódni, mert tényleg ez van, ha szép, ha nem.  

További szószaporítás helyett az alábbi cikket ajánlanám azok figyelmébe, akiket érdekel a dolog, és beszélnek angolul. (Komolyan mondom, ha valakit érdekel, de nem beszéli a nyelvet, és megkér, lefordítom.)

A szerző, Nick Corcodilos, az 'Ask the Headhunter' most már tekintélyes méretű, védjegyesített, profi karrier-tanácsgyűjtemény írója.

How Do I Find A Good Headhunter?
By Nick Corcodilos

This is one of the most frequent questions I'm asked. My first response is, remember that the headhunter's business is filling positions, not helping people find jobs. Headhunters are hired and paid by employers and they're usually too busy working on specific assignments to bother with you (so don't be surprised or offended when they don't return your call).

It's also important to know that the headhunter's first responsibility is to the client who's paying him, not to you. A headhunter may therefore pursue you and send you on an interview with a particular client. But, if you're not hired, he may never call you again. That's the nature of his (or her) business. Don't expect more.

Nonetheless, the headhunter's methods are so powerful that you ought to learn what they are and how to use them. And that's the entire purpose of Ask The Headhunter: to teach you how to be your own headhunter.

If you're going to try and hook up with a headhunter, you might as well use an approach that gets the headhunter's attention. That said, here's how to go about it.

When you want to find a bear, you go look where he forages. When you want to find a good headhunter, you go talk to his clients.

Pick out the five or six companies you really want to work for. Call the office of the manager to whom you would be reporting if you worked there. If this is the president, the CEO or a top-level manager, then that's who you call. Do your best to get to the manager himself, but if the manager's administrative assistant answers, this approach can still work.

Introduce yourself very briefly: "I'm Joe Smith over at Acme Widget. May I ask you for some advice? I'm looking for the best headhunter in   [marketing, finance, or whatever your speciality is]. I've always respected your company, and I would value your suggestion. May I ask you what headhunter you use use and recommend for filling key positions in [marketing]?"

This kind of request is so rare that it can be a very effective ice-breaker. Not everyone will provide a recommendation. But some will.

The headhunter you identify will likely be qualified, have good references (you just spoke with one), and know your industry. One of his clients referred you to him; that'll get his attention.

Just as important, you've found a headhunter who hunts for one of the companies you really want to work for. Could you have a better "in"?

Potential problem: Many headhunters will only talk to you if they initiate the call. But that's also why this approach sometimes works: you can tell the headhunter that you're calling on the advice of one of his clients.

Potential bonus: The manager you talk with might just be impressed enough with your call to invite you in for an interview. After all, he knows you're looking, and he knows you're smart enough to seek the best. He might also avoid a headhunter's fee.

Úgy látom a Lidl-t most már meglehetősen szem előtt tartják Németországban. Ezeket az infókat ismét kukákból halászták ki. Talán ideje beszerezni pár iratmegsemmisítőt?

Tehát: Újabban lebetegedett munkavállalóikról vezetett belső aktákat a cég - minden táppénzről visszatérő embernek egy formanyomtatványt kellett kitölteni, és ezen a legpontosabban fel kellett tüntetni bajuk okát, illetve jellegét.

Persze mindössze a "dolgozók egészségügyi állapotáról kívántak tájékozódni" - mondta Frans-Michael Mros, a Lidl németországi vezetője, akinek egyébként a székébe került ez a most kipattant botrány.

Egyébként nagyon kíváncsi vagyok, hogy meddig tudja nevezett áruházlánc fenntartani jogsértő gyakorlatait, gyanítom, hogy itt is igaz a mondás, fejétől bűzlik a hal, és bár a német vezető valóban nagy falat, biztos vagyok benne, hogy csak bűnbak. Kíváncsian a várom a szappanopera következő részét, a Lidl mindig alulmúlja önmagát.

Íme pár szemelvény:

MFOR

"A Lidl és a munkajog betartása a német szakszervezetek szerint egymástól távol álló fogalmak. A kereskedelmi cég többször került támadások kereszttüzébe meglehetősen sajátos módszerei miatt. Most azonban ennek vezetői szinten is következménye lett, elbocsátották a cég németországi főnökét."

FN

"Élesen tiltakozott a Lidl által alkalmazott gyakorlat ellen a szövetségi adatvédelmi biztos. Peter Schaar a Der Spiegelnek nyilatkozva hangsúlyozta, hogy a munkavállalók esetében a betegség oka nem tartozik a munkáltatóra. Példaként hozta fel azt a kukában talált "hivatalos" dokumentumot, amely egy alkalmazott esetében pszichikai jellegű megbetegedésről beszélt, míg egy másik, ugyancsak betegállományba küldött személyről azt állapította meg, hogy teherbe akar esni."

"Az ellenzéki Zöldek pártjának vezetője, Claudia Roth ugyanis vasárnap egy nyilatkozatban azt hangoztatta, hogy a Lidl semmit nem tanult a tavalyi ügyből. A politikus a vásárlókat az áruházlánc megbüntetésére, azaz arra szólította fel, hogy jól fontolják meg vásárlásaikat. A fogyasztók ily módon világossá tehetik, hogy nem értenek egyet azzal, ha a Lidlnél lábbal tiporják a munkavállalók jogait - fogalmazott Claudia Roth."

Megint az önéletrajzos kamu témáját feszegetem. Arról már írtam, hogy nem szerencsés önéletrajzban hazudni, és arról is, hogy néha a közvetítő szakember políroz egy kicsit a jelölteken. Ami miatt megint előveszem a témát az, hogy egyre több jelöltemtől hallom, HR "szakember", azaz fejvadász/személyzeti tanácsadó mondta nekik, javítsanak egy kicsit a szakmai pályafutásukon, azaz hagyjanak ki pár céget, mossanak össze egy-két időszakot. Általában tartózkodni szeretnék az érzelmes megmozdulásoktól, de ettől az agyam eldobom. Nem tudom, lehet-e ezt a szakma hígulására fogni, vagy legyen inkább általános erkölcsi hanyatlás, de senki nem változtatja meg a percepciómat ezen a téren: rövid távon lehet nyereség, de hosszú távon biztos a bukás.

Azt megértem, ha valaki kihagy egy kéthónapos munkaviszonyt a cv-ből, mert nem tartja relevánsnak. De dátumokat módosítani, sokhónapos munkaviszonyt kihagyni? Megértem, hogy ez tűnik helyesnek, és igen, még megfelelő magyarázat esetén is el lehet bukni emiatt. Ugyanakkor sokkal rosszabb, ha ez máshogy derül ki, esetleg a munkába állás után már. Sokan megfeledkeznek az adatbázisokról, nálunk a 90-es évektől van, nem egyszer mosolygok, amikor valaki már mint top menedzser kerül látótérbe, és látom, hogy pályája kezdetén még frissdiplomásként találkozott a céggel. A lényeg, hogy nyomok vannak. A másik meg, hogy ha a tanácsadó megértőnek mutatkozik, több jelölt biztonságosnak érzi elmondani interjún, hogy ja, igen, volt még itt ez meg az... nameg ha egy jó interjúztató megszimatol valamit, akkor ott a végére jár. A múltkor két önéletrajzzal mentem be egy középvezető fickóhoz, egy 2004-essel és egy mostanival. Volt benne különbség. Kicsit kínos volt - neki. Végül elmondta az igazat, meg azt is, hogy egy másik tanácsadó mondta neki, hagyja ki azt a munkahelyet, ahol nem sikerült jól az elválás.

Az a helyzet, hogy nem túl tudományos, de egyszerűen sokszor érződik, hogy az illető nem teljesen őszinte, túlságosan ragaszkodik a hivatalos fedősztorihoz, nem hajlandó részletekbe menni. Elhiszem, mindenki hibázott már, én is. Nekem benne van az önéletrajzomban, még nem ért hátrány miatta. Értsük meg, az egyik legrelevánsabb info a cv-dben az, hogy MIÉRT váltottál. Sokat elmond rólad, mint emberről. Mert ugye, azt már tudjuk, hogy az önéletrajz leginkább a belépődként szolgál - persze számít a szakmai háttér kifejtése, de általában igaz az, hogy onnantól kezdve a személyiség a domináns. Nagyon sarkítva megfogalmazva, egy korrekt ember korrekt munkát végez.

Fotó: www.roumieu.com