Május 1-ével megnyitja határait Németország és Ausztria az EU-s munkavállalóknak.
Nem szeretném ragozni, inkább két dolgot ajánlanék olvasásra ahhoz, hogy többé-kevésbé reális képet tudjon az ember kialakítani magának.
Gyerehaza.org - különös tekintettel a hozzászólásokra
A számok ijesztőek, és olyan aspektusok is vannak, amelyekre én eddig nem is gondoltam: "Csak Romániában [...] 126 ezer tíz év alatti migrációs árvát tartanak nyilván: olyan gyermeket, akinek szülei otthon hagyták. A lettek a probléma nagyságrendjét akkor kezdték érzékelni, amikor megugrott a gyermekek körében elkövetett öngyilkosságok száma."
A személyes véleményem az, hogy mindenkinek, aki képes a társadalom számára értéket teremteni, joga van a jobb élethez. Összességében nincs helyes megoldás, emberenként változó. Megértem azt, ha valaki jobban szeretne boldogulni, és azt is, ha valaki felelősséget akar vállalni a hazájáért. Úgy gondolom mindkettő szükséges, és van helyes egyensúly mindenki számára. Egy bolygón élünk, más országhatárok között, és épp elég korlát létezik már. Vannak problémák, különbségek, de alapvetően én nem tudok semmilyen becsületesen dolgozó embert elítélni azért, mert menekül a kilátástalanságból.
A probléma nem azokkal van, akik tisztességesen szeretnének munkát vállalni, és azokkal sem, akik nem élnek vissza egy kelet-európai országból érkező munkavállaló sebezhető helyzetével.
Ebben a skandináv országban, ahol most élek, sem a munkát vállaló, adózó bevándorlók jelentik a problémát, hanem azok, akik idejönnek, és a társadalmi rendszeren élősködnek. Olyan emberekről beszélek, akiknek olyan elvárásaik vannak "választott hazájukkal" kapcsolatban, amelynek megfelelőt még csak távolról sem tudott produkálni saját anyaországuk. Nem ciki nem dolgozni, csak kapni a segélyt, hiszen akit átversz, az nem a te néped, a te országod... Hogyne lenne ideges az, aki befizeti a drasztikus méretű adókat, és eltartja a semmittevő többit? Olyan mértékű problémát jelent ez, hogy a rendszer nem tartható fenn már sokáig. A politikus drasztikus lépéseket terveznek, többek között olyanokat, amelyek minden itt élő külföldit érinteni fognak. Nem halat osztogatnak majd, hanem horgászbotot... Részben egyetértek a koncepciójukkal, bár nem tudom mennyire sikerül majd nekik úgy átültetni a gyakorlatba, hogy ne riassza el, illetve büntesse azokat, akik ténylegesen értéket teremtenek.
Nem is tudom hogy sírjak-e vagy nevessek, amikor látom a kampányokat, amelyeket ezek az országok (többek között a miénk is) indítanak arra, hogy megtartsák képzett munkavállalóikat. Nem magával a kezdeményezés céljával van gond, de az érzelmi húrok pengetése hatalmas mennyiségű keserűséget képes kiváltani külföldre szakadt honfitársainkból. A többség nagyon szívesen visszamenne még egy jóval alacsonyabb életszínvonal megléte esetén is, ha legalább lenne valami remény. Valami inspiráló, pozitív környezet, hogy ugyan derékig ér a trágya, de legalább kifelé haladunk. De most, reménytelenség van és keserűség. Ez az, ami miatt én sem mennék vissza. Nem most.
Azt olvastam, a most tanuló orvostanhallgatók fele soha nem fog Magyarországon dolgozni, hanem egyből külföldre készül. Ha ettől nem kap észbe semmilyen demokratikusan megválasztott vezető, akkor semmitől. Ha viszont észbe is kapnak, akkor sincs semmilyen garancia a racionális reakcióra. Nem a kampányfilm fog visszahozni sem engem, sem mást. De elmondják ezt helyettem sokan mások a fenti linkre való kattintás után. Érdemes.
Utolsó kommentek