Magyarországon több, mint kétmillió ember 45 év feletti. Magyarországon minden aktív keresőre 3 eltartott jut. Az állam kétségbeesetten igyekszik a nyugdíj-rendszert átalakítani, többek között azzal, hogy kitolja a nyugdíj-korhatárt. Emelett az Európai Unió rendelkezései szerint, az 50 feletti munkavállaló hátrányos helyzetűnek minősül...
Sok-sok tanulmány elemzi azt a tényt, hogy a közép-kelet-európai országokban milyen az átlagos karrierút. A karrierút nálunk sokkal korábban tetőzhet, mint nyugatabbra. Harmincegynéhányéves emberek vezetnek cégeket (sikeresen). Aztán eljön az a pont, hogy nincs hova feljebb lépni.
1. Az illető saját vállalkozást indít. Ha hosszútávon sikeres, akkor rendben. Sokszor előfordul azonban, hogy ha 10 év múlva is, de befuccsol a vállalkozás. Ekkor ötvenes fejjel kénytelen az adott vezető új pozíció után nézni, ami több szempontból is rendkívül nehéz feladat. Csak pár dolgot említek: mivel sok évig "önmaga vezetője" volt, nem valószínű hogy nyugodt szívvel fogják beosztani valaki alá. A másik, hogy alapből élnek a feltételezéssel, hogy az, aki a saját feje után ment évekig, nehezen tudna újból azonosulni a vállalat üzleti politikájával. Amellett, hogy bizonyos szektorokban az is jellemző lehet, hogy az illetőnek "maga felé hajlik a keze".
2. Az illető nem indít saját vállalkozást, és megpróbálja vezetői pozícióját hosszútávon megőrizni, illetve ha van rá mód, tulajdonrészt szerezni a cégben. De sajnos itt sem egyszer láttam már olyat, hogy „dinamikusabb” vezetőre cserélték az ittenit, sokszor teljesen indokolatlanul, mert a regionális központ új, fiatal vezetője első intézkedéseképpen tisztújítást végez. „If it ain’t broke, don’t fix it” – mondják az amerikaiak, nem véletlenül, de sajnos ez nem mindig működik a valóságban.
Sokszor, 50 felett, amikor még sokan aktívak, szeretnének, és akarnak is még legalább 10 évet dolgozni (ezt sokszor még nyugdíjas korú vezetőknél is tapasztalom), akkor nehezen tudnak versenybe szállni a harmincas top menedzserekkel. Nem azért, mert kevesebbet tudnának, sőt… az előítéletek dominálnak itt is. Nehogy azt higgyük, hogy ez magyar cégek sajátossága. Sok nyugati vezető, - akié a végső szó az itteni vezető kiválasztásánál -, ugyanúgy háttérbe szorítja az idősebbeket a fiatalabbakkal szemben, de sokkal inkább előfordul, hogy nem értik, hogy lehet valaki 30 évesen egy vállalat gazdasági igazgatója (mert náluk ez 45+ kategória). Ugyanakkor nem akarnak olyan embert sem, aki szocialista rendszerben tanult és nőtt fel, szocializálódott.
Manapság nem sokan engedhetik meg maguknak a luxust, hogy ne tanuljanak nyelvet, ne alkalmazkodjanak a ma elvárt követelményekhez. A nyelvtanulás, a számítógépes alkalmazások magabiztos kezelése, képzések, tréningek, másoddiplomák – és ezek még csak a „hard – criteria”, azaz a képzettség, és szakmai profil. „Soft-skillek” pedig a személyiségre, attitűdre, képességekre vonatkozó kritériumok. Bármilyen lenyűgöző önéletrajzot elhomályosít egy, utoljára a ’80-as években frissített styling. Nincs az a HR-es, aki nyugodt lelkiismerettel venne fel a harminc körüli korosztályt képviselő csapatba egy ilyen munkatársat, ahol esetleg a vezető maga is 31 éves.
Ha teszem azt, egy multinacionális cégnél a kiválasztással foglalkozó szakember (aki legtöbb esetben kész profilra keres új munkatársat), egy 52 éves könyvelő hölgy önéletrajzát nézi, automatikusan a következő gondolatok sorjáznak a fejében (még akkor is, ha ő magának alapvetően nincs kifogása ellene, és a szakmai rész is bőven stimmel):
- vajon az illető, aki még az előző rendszerben szocializálódott, mennyire tudna egy ilyen új környezetbe illeszkedni?
- vajon hogyan találja meg a közös hangot a huszonéves kollégákkal?
- elviseli-e, hogy a kevesebb tapasztalattal rendelkező, de magasabb beosztásban lévő, fiatalabb kolléga utasítsa őt?
És folytathatnám még... nem arról van szó, hogy nincs ilyen ember, hanem arról, hogy a HR-es kockázat-minimalizálásra törekszik, minden tekintetben .Tehát, nem az a gond, hogy a pályázó nem felel meg a követelményeknek, hanem van SAFER CHOICE, azaz 3-4 másik olyan pályázó, akiknél ezek a gondok nagy valószínűséggel nem merülnek fel, valamint a meghirdetett kritériumoknak is megfelelnek. Minél idősebb valaki, annál valószínűbb, hogy a nála fiatalabbak, és vele azonos tudásúak, előnyt élveznek.
Előítélet ide vagy oda, sajnos ez a realitás. Emellett kevesen értékelik a hosszú szakmai tapasztalatot, vagy esetleg azt, hogy bizonyos kor felett, a fenti okok miatt lojálisabbak a munkatársak.
45+, az elfelejtett generáció
"Ötven felett lehúzhatom a rolót"
"Ötven felett - mi lesz veled?"
Nehéz állást szeretni 50 év felett
Nőhet a foglalkoztatottak átlagéletkora
Végül pedig, ugyan triviális a kérdés, mégis kérem, hogy szavazzatok :)
Utolsó kommentek