"Clean up your digital dirt" - mondják okosok az óceán túloldalán, és ez itt is egyre inkább igaz. "It may not seem fair to you but to them it's like finding gold." - mondja egy másik fejvadász hölgy.

Mielőtt kiteregetem a szennyest, egy kérdés:

Ha Te munkaadó lennél, és a saját cégedhez keresnél új kollégát, megnéznéd a végső döntés előtt iwiwen?

Lehet, azt kellene kérdeznem, ha találnál valami kompromittálót, zűröset, akkor is felvennéd? Persze ez többoldalú dolog. De a téma most nem is ez, hanem maga a jelenség.
Több tanulmány mutatja, hogy már nemcsak a google-ben keresnek rá a jelöltek nevére a munkaadók (és fejvadászok), hanem utánanéznek különböző közösségi site-okon is.
A közösségi site-ok egyébként is új fejezetet nyitottak a fejvadászok életében, a toborzás ilyetén formájáról is külön szeretnék majd írni. Külön fejezetet képeznek a business networking site-ok, amelyek azonban direkt szolgálják ezt a célt, de itthon még  nem túl relevánsak (sajnos).

De most: Ha azt látnád, hogy embered ilyet ír magáról: "Ezt csinálom mikor dolgozom: Semmit / Várom hogy vége legyen /Úgy teszek mintha dolgoznék" stb. felvennéd nyugodt szívvel?

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, igen, a fejvadászok, munkáltatók, hr-esek, MINDENKI használja az iwiwet erre a célra, akár bevallja, akár nem. Hülyék lennének elmenni ilyen plusz infó mellett, senki se higgye azt hogy beérik azzal, amit mi magunk akarunk mutatni magunkról. Amellett hogy toborzási folyamat megtámogatására is kiváló eszköz a közösségi site (itt nálunk főképp az iwiw), segít "belátni a jelölt álarca mögé". Tudom, tudom, csúnyán hangzik, és bizonyos téren meg is értem azok felháborodását, akik kikérik maguknak, hogy szakmai életükre behatással legyen egy privát profiljuk. Itt megint csak azt tudom mondani, hogy tetszik-nem tetszik, ez a realitás.
Azért azt tegyük hozzá, hogy nem tudok senkiről, aki emiatt esett el volna álláslehetőségtől. Olyanról igen, akit meg sem kerestek ezért. Én inkább úgy fogom fel, mint a mozaik egyik darabját, távol áll tőlem hogy ennyi alapján megítéljek valakit (egyébként sem ez a dolgom, a közfelfogással ellentétben:) )

Számítok arra, hogy a téma kavar némi indulatot, néhány fórumon már jónéhányan kiakadtak erre, de ez már a ló másik oldala. Alapvető jóindulat azért jellemző, a nagyon húzós dolgok azok, amik elvághatnak egy állástól, de ez is olyan dolog, ami létezik, tetszésünktől függetlenül. Anélkül hogy megítélném ezt, mint jó vagy rossz dolgot, inkább javasolnám azt, hogy inkább próbáljuk meg előnyünkre fordítani, ha már publikus a profilunk. Közösségi site-ja válogatja, de iwiwen is beállíthatjuk, hogy csak ismerőseink láthassák adataink.

Ennek ellenére sokan, de nagyon sokan nem fogják fel, hogy nemcsak ismerőseik látják adatlapjukat, hanem BÁRKI, aki a közösség regisztrált tagja. Nemcsak a fejvadász, hanem az aktuális főnök, vagy akárki, aki elcsípett egy pár adatot sorbanállás közben a beszélgetésedből.

Az én egyik személyes tapasztalatom inkább google-hez kötődik: Adott személyt saját cégének (már csak volt) alkalmazottai gyalázták nyilvános fórumon, névvel, nagyrészt inkorrekt viselkedése miatt, és mert nem fizette ki őket. Mivel amúgy is saját cége volt, már amúgy sem kerestem volna meg, de mindenesetre elgondolkodtató, nem?

Egy volt kollégám most mesélte, hogy a következő tréningjük témája ez lesz: Hogyan szűrjük a jelölteket ilyen site-ok alapján, milyen adatvédelmi törvények vonatkoznak erre a a területre, stb.

Megkeresni valakit állásajánlattal, közösségi oldalon, megintcsak külön téma. Tettem ki erre korábban szavazást, de megint belinkelem:

Szerintetek? Ez aljas dolog, vagy mindenkinek saját magának kellene tudnia, hogy mit tesz publikussá, és mit nem? És mi van akkor, amikor konkrétan egy sztori segítségével csalják ki a nevünket, beosztásunkat, nyelvtudásunkat - ez felháborító? Tudom, ez már átnyúlik a "mennyire élünk nagytestvér világban" témába, de kíváncsi vagyok.