Mi is a gyors karrierek országaihoz tartozunk. Elég mindennapos, hogy harmincas éveik elején járó top-és régiós menedzsereink vannak. Ez nyugatabbra sem annyira ritka, de kis hazánkkal ellentétben ott egyáltalán nem ritka az ötvenes, sőt, hatvanas top menedzser. Itthon? Kizárt, öreg! Még a multik hazai képviselőinél is relatíve ritka. Senkit sem érdekel, hogy egy 50 éves munkavállalónak van még minimum 10 aktív éve, de ezen már tépelődtem korábban is.

A válság kapcsán jutott eszembe, hogy a normál szintű dolgozók leépítése mellett egy másik tendencia is érvényesül bár biztos nem annyira releváns), ez pedig a menedzserek leépítése. (Tudom, sokan nem fogjátok sajnálni őket...) Többe kerülnek, munkájukat pedig könnyűnek tűnik közvetlen beosztottaiknak lepasszolni. Ja, és emellett úgy gondolom, sokszor egyszerűen túl sokan vannak.

Tehát, ha ők kiszabadulnak az álláspiacra, akkor gond van. Pénzben nem akarnak, és nincs is értelme lejjebb adni. Mindenkinek kínos lenne felvenni egy egykori ügyvezetőt egy normál szintű pozícióba (még ha a jelöltnek nem is), a huszonéves kollegina mellé, bruttó négyszázzal. Erre rásegít a mostani gazdasági helyzet, és az amúgy is érvényesülő hozzáállás, miszerint minden munkafolyamatot kis részekre bontunk, és csak kis területet kell ellátni, ergo könnyű betanulni, valamint a munkavállaló is könnyedén pótolható.

Lassan megmutatkoznak a következményei annak, hogy általánossá vált, 2-3 év után team leaderré, 7-8 év alatt pedig akár régiós menedzserré növik ki magukat - persze nem minden szakmában. Ez elég komoly munkahelyi, de még társadalmi feszültségek forrása is.

Egy olyan országban, ahol 10 millió ember van, ebből 3,9 millió dolgozik, és ebből is 1,6 millió minimálbérre van bejelentve, plusz nem is tudom hányan, de pár százezren állami szférában dolgoznak - khm, hát hogy is mondjam. Vannak különbségek, fizetésekben, és terhekben is, de ezt gondolom mindenki látja.

Szóval, még a fenti munkavállalói réteget (bejelentett, nem minimálbéres fizetésű, képzett munkavállalók)tekintve is, kicsit "menedzserek országa" lettünk, ami most többszörösen visszaüt. Senki sem hajlandó lejjebb adni - amit megértek valahol, meg nem is túl reális, mai hr-es szemmel nézve.

Ami például rám üt vissza, hogy ott tartok, hogy normál szintű pozícióra alig (például most éppen kontrollert keresek, de más lenne a helyzet egy marketing, értékesítői, adminisztráció, stb. munka esetén), középvezetőire viszont özönlenek a cv-k. Sokszor a szállodai mosogatólány is úgy gondolja, ő alkalmas eligazgatni egy kisebb marketing csapatot, na de ilyen mindig van, csak most több. (Ugye az értékesítés és a marketing az a két fő terület, amelyről mindenki úgy gondolja, hogy ért hozzá, valójában viszont elég kevesen.)