Egy fejvadász blogja

Azt hiszem, a legtöbb esetben max. 2-3 év kell ahhoz, megutáljuk azt a főnököt is, akit az elején kedveltünk. Olyan ez mint egy párkapcsolat, csak sokkal több az együtt eltöltött idő.

Ezen cikk kapcsán lesz szó a főnök-jelenségről is majd:
 

A munkahelyi megfigyelés témája mindig hihetetlenül kényes, de sajnos nem kapja meg mindig a megfelelő nyilvánosságot. Ha igen, akkor nagy a botrány, de úgy tűnik, mindig akad olyan szervezet, amely van annyira arrogáns, hogy azt hiszi, mindenkin átgázolhat.
Azt hiszem túl sok ember lát még szoros összefüggést egy vállalat kontrollált kommunikációja és a valóság között. Megértem, mindenki sikeres cégnél akar dolgozni, de a munkahelyi kondíciók és vállalat által sikeresen alkalmazott marketing és kommunikációs stratégia között nincs egyenes arányosság.

Csak egy példa arra, hogy miért nézessük át az önéletrajzunkat:

"Marital Status: Spinster"

:)

Bridget Jones is így kezdte a naplóját: 'The Diary of Bridget Jones - Spinster and Lunatic.'
Tipikus példája a rossz szótárhasználatnak.
Ha a Sztaki szótár nem elég, jól jöhet ez is: http://www.urbandictionary.com
Legyen inkább: married vagy single/unmarried. Vagy akár semmi, ez önkéntes alapon szolgáltatható információ.
Esetleg lehet innen választani:

• married
• single
• separated
• divorced
• widowed
• engaged
• annulled
• cohabitating
• deceased

Amit gyakran használnak még: "in relationship" .

A legtöbb helyen, ahova elküldi az ember az önéletrajzát, a pályázatot eltárolják későbbi célokra. Ez céges/ügyféloldalon is így van.
Ezért: Ne adjunk meg céges mobilszámot, vagy ha nincs más, adjunk meg több olyan elérhetőséget, amelyek közül legalább egy valószínűleg évekig ugyanaz lesz. (E-mail cím, otthoni telefonszám)
Ismét csak azt tudom mondani, hogy saját maga alatt vágja az ember a fát, jó lehetőségtől eshet el így.

Az előző post folytatásaként a motivációs levél is terítékre kerül:

Bár a legtöbb embernek ezt jóval nehezebb megírni, mint az önéletrajzot, szvsz nem annyira fontos. Tartozom is egy vallomással: Csak akkor szoktam elolvasni, ha az önéletrajz is rendben van, és illik az éppen keresett profilhoz. Az esetek 90%-ban ugyanaz a sablonszöveg, a jelölt minden elküldött pályázatához ugyanazt a motivációs levelet mellékeli. Ez alapvetően nem baj, de fárasztóan klisé mindegyik.
Ha tényleg több száz önéletrajz érkezik ugyanarra az álláshirdetésre, és sok egyformán jónak tűnő jelentkezőből kell kiválasztani a személyes interjúra hívandó jelölteket, akkor valóban számítanak az apróságok, számít a motivációs levél is. Ezen a téren nagyon kíváncsi lennék mások véleményére, mivel az én munkakörömben ritka az, amikor dúskálni lehet a szakmailag kiváló jelentkezőkben - ha van is ilyen, mindegyikkel sor kerül a személyes találkozóra, annak érdekében hogy a legjobbat megtaláljuk.

Tóth Éva Mária írja a HVG Karrier Plusz 2008 különszámában:

"Az álláskeresők többsége alig használja ki a pályázati anyag fedőlapjául is szolgáló kísérő, motivációs levélben rejlő lehetőséget, hogy felkeltse, növelje az érdeklődést személye mint "potenciális jelölt, komoly érdeklődő" iránt. Arra is lenne lehetőség, hogy általa "kiragyogjunk a kórusból", vagyis látványosan megkülönböztessük magunkat a többi pályázótól."

Ezzel egyetértek, valóban előfordulhat olyan lehetőség, hogy a motivációs levél a mérleg nyelve, az billenti át az önélettrajz elbírálóját oda, hogy személyes interjúra hívja be az illetőt. Kliséket viszont fárasztó olvasni, főleg amikor nyilvánvaló, a pályázó mindenhova ugyanazt az anyagot juttatja el.

"A motivációs levél rövid, tömör, személyes vallomás munkához való viszonyról, karriercélokról, elvárt munkahelyről, munkakörről és ezzel kapcsolatos részletkérdésekről, vonzásokról és választásokról, ösztönzőkről és erőforrásokról."

Ezzel az állítással is egyetértek, azonban hozzátennék valamit: Vigyázzunk, hogy hogyan szűkítjük lehetőségeinket. Tegyük fel, beleírjuk, hogy nem szeretnénk dohány/alkohol/olaj szektorbeli, vagy állatkísérleteket végző cégnél dolgozni. Anélkül, hogy részletesebben megismerhetnénk a lehetőséget, automatikusan kizárjuk magunkat egy olyan munkakörből, amely talán csak elsőre tűnik etikailag kifogásolhatónak (meredeken hangzik, de tényleg van ilyen). Elvárásokat, célokat, motivációt leginkább személyesen tartok célszerűnek kifejteni, a lehetőség megismerése után - sosem lehet tudni, hogy adott munkához milyen olyan plusz kondíciók adódnak, amelyekkel életünk legjobb munkahelyét tudjuk kifogni.

Zárásként pedig, igyekszem majd jó önéletrajz és motivációs levél példákkal illusztrálni azt, hogy mi is a különbség a jól és a rosszul megírt önéletrajzok között (ugyanolyan szakmai profillal), mert azt hiszem ez lenne a legnagyobb segítség. Ez azonban hosszabb előkészítést igényel, de ígérem, rendszeresen lesz ilyen rovat.

Utoljára pedig annyit, hogy szánjunk egy picit több időt mind a CV, mind a motivációs levél megírására, mert megéri. Idomítsuk kicsit az álláshirdetéshez, és próbáljuk meg önmagunkat adni benne, nem pedig kliséket halmozni.

Update: Teljesen rendben lévő cv sablon az Europass és a Jobpilot-on is egész jó cikk-összeállítás van, jó sok tippel, amit még én is kihagytam :)


Már jó ideje őszinte véleményt szerettem volna írni a témában. Amennyire én látom, sem a tanulmányok során, sem újságcikkekben (amik inkább pr cikkek) nem elég őszinték az cikkírók a pályázókkal, nem engedhetik meg maguknak a nyersebb hangnemet, túlságosan eufemisztikusak (ez a megállapítás a HR és fejvadász szakma egészére igaz...). Mivel találkoztam már pár száz (pár ezer) önéletrajzzal, megosztanám azt, amit én gondolok a témáról. Most az önéletrajzzal kapcsolatban, legközelebb pedig a motivációs levél jön.

A témát Tóth Éva Mária, (HVG-n blogoló hölgy) cikke mentén szeretném elemezni, amely a HVG Karrier Plusz mellékletében jelent meg.

A megírás:

"Jobb esetben keresünk egy felülírható mintát, és feltöltjük saját adatainkkal. Olykor persze elcsábulunk, néhány, a mintában szereplő kifejezést változatlanul is hagyunk, átveszünk. Így nem kell sokat gyötrődnünk például a karriercél vagy az "erősségek" megfogalmazásával. Igen nagy a pech, ha versenytársaink (lásd a többi pályázó) közül sokan mások is így cselekedtek, és mindez rögtön feltűnik a pályázatokat elbírálónak"

Nos, én ezzel nem igazán értek egyet. A minták követése sokszor segíti az átláthatóságot, a megfelelő struktúrát, ergo gyorsabban tudom átnézni az önéletrajzot, gyorsabban találom meg amit keresek, ha tudom, hol keressem. Ezek pedig elsősorban: utolsó munkahelyek és pozíciók, nyelvtudás, kor - ha mindez stimmel, megnézem részletesen.
Az emberek 90%-a az általa elvártnak gondolt blablát írja önéletrajzába. A karriercél is ilyen, vagy egyértelmű, vagy sablonszöveg ("a képességeimet egy blablabla környezetben tudnám a legjobban kamatoztatni"), a legritkább esetben releváns csak. Egy kisebb cég pénzügyi vezetője valószínűleg nagyobb cégnél szeretne dolgozni, nagyobb hatalommal, felelősséggel és fizetéssel. Tehát nekem semmi bajom a szakmai rizsával, első körben nem ez érdekel. Arról nem is beszélve - és erre még sokszor visszatérek majd- örülök ha tévedek, de én nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy ilyen árnyalatok alapján szelektáljak. Örülök, ha határidőre megvan az a néhány pályázó, akik közül a megbízó "apróságok" alapján válaszhat.

"Alapelvárás, hogy minden olyan fontos információt tartalmazzon, ami a munkakör elnyerése (alkalmasság és foglalkoztathatóság) szempontjából érdemi. ... Lehetőleg ne elolvasásra, hanem átolvasásra készüljön... Legyen aktuális, dátumozzuk"

Igen! Tessék vázlatpontokba szedni, hogy mik voltak a főbb feladatkörök az egyes munkahelyeken, nem elég a cégnév és a betöltött pozíció. Kell a pontos dátum (év, hónap), az, hogy mi volt a pontos felelősségi kör, mik voltak a legjobb eredmények, és ezt kicsit magyarázzuk is meg. (Vannak olyan szakmák, ahol 3 %-os teljesítményjavítás kiemelkedőnek számít). Ha referenciát is írunk bele, vegyük számításba, hogy fejvadászunk adatbázisát bővítjük éppen. (Elég később, utolsó köröknél megadni, ha az ügyfél kéri)

"Pozitív benyomást kelt, ha alkalmazkodik a pályázati kiírás felépítéséhez, elvárásaihoz, és aláírás, fénykép is van rajta"

Részletezés: Ez viszont valóban elősegíti azt, hogy megértesd az önéletrajzod szakmailag nem mindig kompetens (sajnos... de erről majd máskor) olvasójával, hogy a te feladataid tényleg azok, amelyek az adott munkakör betöltéséhez kellenek.

A fényképről: Sokan preferálják, de az emberek többsége alapvető szabályokat képtelen betartani. Legyen "business-photo" külön erre a célra, vagy jobban sikerül igazolványkép (ilyen nincs, marad az első). Ne legyen megvágott, nyaralás alatt készült kép, spontán pillanatkép a haverokkal, vagy családdal a karácsonyfa alatt. Legyen lehetőleg 1 Mbyte alatti méretű (Kaptam egyszer 7 Mbyte-os CV-t. Nekem ez az önéletrajzíró számítógépes kompetenciáiról árulkodik.) Ha nem elég jó a kép, én anélkül küldöm tovább az ügyfélnek. Megintcsak, ez alapján luxus lenne szelektálni, de a jó benyomást nem erősíti, ráadásul ugyanazon kép más-más reakciót vált ki mindenkiből (induljunk onnan, hogy senki sem gondolja rossznak a képet, amit beküld magáról).

Aláírás: nekem nem fontos, néha lehet létjogosultsága.

"A hagyományos, elbeszélő típusú CV összefüggő, mondatokba fogalmazott bemutatkozás. Csak akkor alkalmazzuk, ha stílusunk egyéni, gördülékenyen, szabatosan fogalmazunk, és a megpályázott állás elvárásai közt szerepel az "írói véna"."

Elbeszélő CV? Nem, nem, nem és nem!!! Utálja mindenki, aki naponta sok-sok cv-vel találkozik. Hacsak nem teljesül az utolsó feltétel (írói véna), felejtsük el. Senki sem akar barokkos körmondatokat kibogozni, főleg nem a szokásos sablonos, klisészöveggel. Ha kézzel írt cv-t kérnek (grafológia orientált munkaadó), akkor is tagoljunk.

"Kronologikusnak nevezzük a cv-t, ha felépítése időrendben halad, legyen az akár egyenes (előrehaladó), akár fordított (retrospektív). Tematikus a CV, ha mind bekezdések, mind az azon belüli sorrendet fontosság szerint határozzuk meg."

Én a retrospektív CV-t kedvelem a legjobban. Utolsó munkahely és pozíció legelöl, tiszta és áttekinthető. Tematikus CV-t csak akkor küldjünk, ha az valóban indokolt, és segíti az elbírálást.

"Pályakezdőként, néhány év munkatapasztalattal várhatóan rövid lesz az a fejezet, amiben szakmai tapasztalatainkat tudjuk bemutatni. Így aztán különösen fontos, hogy ezt jól, referenciaértékkel tegyük. "

A pályakezdők önéletrajzai külön post-ot érdemelnek. Ha ilyen önéletrajzot nézek, számomra az attitűd a lényeges, hogy legalább egy picit lássam, az illető komolyan vette a tanulmányait, azt, hogy tanulhat valamit, és fejlődni akar. Pluszt jelent a fontosabb tárgyak megemlítése, az érdeklődési terület, motiváció jellemzése.
Például: TDK, diplomadolgozat pár mondatos részletezése, különböző diákszervezetekben való aktív részvétel (hallgatói önkormányzat, AIESEC, ösztöndíjak, klubok, iskolaújság, bármi), és persze a főiskola melletti munkavégzés, legyen az nyári, vagy projektszerű. Ugyanakkor lehet egy pályakezdő tehetséges attól, hogy végigbulizta az egyetemet/főiskolát, és egyetlen egy plusz nyelvet sem tanult meg, de mindenképpen előnyt élveznek azok, akikről legalább egy kicsit lerí, hogy érdeklődő természetűek, és kezdték már akkor picit komolyabban venni az életet, ami nem merült ki abban, hogy kosztümben/öltönyben és laptoppal jártak iskolába.

Nyelvtudás:
Én a CV elejére tenném, közvetlenül a személyes adatok, elérhetőség után. Hihetetlenül fontos. Utána jöhetnek a munkahelyek, aztán a tanulmányok, és végül a többi.

Egyéb részek:
Annak idején, tanulmányaim során, neves szakemberek tanították azt, hogy az önéletrajzba mindent, szó szerint MINDENT írjunk bele, ami csak eszünkbe jut, főleg pályakezdőként. Ha általános iskolában pinpong-bajnokságot nyertünk, azt is, mert ez is információ rólunk. Nos, én nem vagyok neves szakember, és könyvet sem írtam még, csak blogot, és azt is csak nemrég kezdtem. De láttam már pár cv-t, és garantálom, hogy a toborzók nagy részét nem érdekli, ki milyen versmondóversenyt nyert általánosban. Ha a pozíció szempontjából releváns, hogy tiniként magyar sakkbajnokok voltunk, írjuk bele, egyébként meg a hobbi részben a helye. Engem spec. érdekel a személyes hobbi, de az is inkább a személyes interjún (ahol sokszor nincs rá idő). Itt is igaz, a kevesebb, néha több.

Összefoglalva, személy szerint engem a releváns tapasztalat és nyelvtudás érdekel a legjobban az önéletrajzból, ha ez nincs meg, egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy részletesen elolvassam - ez túl sok idő. Azt sem engedhetem meg magamnak, hogy apró dolgok miatt kizárjak valakit a kiválasztási folyamatból, ez a luxus Magyarországon még messze nem életképes. Vannak dolgok, amikre én is allergiás vagyok, de a saját szeszélyeim miatt nem büntetek senkit azzal, hogy félreteszem az önéletrajzát. (Csak egy példa: rossz angolsággal megírt CV, nyelvtudás pedig "superlative")
Bár a legtöbb karriertanácsadó szerint ki kell tűnnünk a sokaságból, én ezzel nem feltétlenül értek egyet. Tűnjünk ki egy komoly, áttekinthető, jól megfogalmazott, lényegretörő CV-vel, ne pedig a fotosoppolt fejléccel, színes háttérrel. Az átlagosság miatt senki sem fog kiesni a rostán, de a "csodabogarakat" (és itt enyhén fogalmaztam) háttérbe szorítják a többi pályázóval szemben. Tehát, kitűnni szabad, de csak ha nagyon biztosak vagyunk abban, hogy amit csinálunk, az biztosan jó reakciót vált ki, és minket tükröz.

Rengeteg dologról lehetne még beszélni az önéletrajz kapcsán is, remélem idővel lesznek kérdések, és sor kerül a megválaszolásukra is.