Egy fejvadász blogja

Volt már Veled is olyan, hogy nagyon akartál egy állást, minden stimmelt, jól sikerült minden interjú, már azon gondolkoztál hogy mit és hogyan csinálnál az új munkádban, és a végén nagyot koppansz, mert mégsem jött össze? Rövid elutasítás, semmitmondó indoklás. Ugyan kinek ne lett volna ilyen élménye álláskeresés során?

Ez a bejegyzés leginkább szakmabelieknek szól, azaz fejvadászoknak, researcher-eknek, vagy bárkinek, aki mondjuk szívesen látna a saját hálózatánál tovább LinkedIn-en. Mikor elkezdtem ezt a blogot, kicsit reménykedtem, hogy több szakmabeli fogja megosztani itt a véleményét, fog ötleteket adni, de úgy alakult, hogy inkább álláskeresői tippek gyűjteménye lett belőle. Tudom, hogy pár fejvadász is olvas, és még mindig hiányát érzem annak, hogy legyen egy magyar researcher/fejvadász közösség, ahol tippeket, technikákat, infót lehet megosztani egymás között, akár zárt fórum formájában. Higgyétek el hogy eszméletlen sokat lehet akár csak a researchről is tanulni - bizonyos dolgokat azért nem tudunk még itthon, mert nincs hagyománya, itt nem működik, vagy aki tudja, az sem osztja meg. Pedig fejlődni szerintem nem sokáig lehet egyedül.

Jöjjön most akkor egy alap "boolean search" technika arra, hogy a hálózatodon kívül eső LinkedIn profilokat meg tudd nézni.Teszem azt találsz egy szoftverfejlesztőt, és látod az adatait, de a nevét nem. Az alapelv a következő: Linkedin-en alapértelmezett beállításon mindenki profilja nyilvános a keresők számára is. Ergo ha te a saját LinkedIn-es accountodról nem is látod, google-el vagy más keresővel "x-ray" technikát lehet alkalmazni, tehát "röntgenelni" a kívánt oldalt. A videó gyönyörűen elmagyarázza, ha így elsőre zavarosnak tűnik. Két lehetőség van, találtál egy adott személyt aki érdekes számodra, de nem látod a nevét, vagy egyszerűen listáztatni szeretnéd a számodra érdekes személyeket.

forrás

Nick Corcodilos, az Ask the Headhunter nevű vállalkozás mögött álló fejvadász cikke adta az ihletet ehhez a témához. A cikk egy meglehetősen merész kijelentés köré épül fel:  A HR-nek ki kellene szállnia a toborzás-kiválasztásból, és visszaadni a funkciót a szakmai vezetőknek. (Merész abban az értelemben is, hogy a szerző részben saját ügyfeleiről nyilatkozik így...) Elolvasva az érveket, mindenesetre elgondolkodtató. Nick egyenesen odáig megy, hogy a HR osztályt teszi felelőssé amiatt, hogy egyes vállalatok kevésbé versenyképesek. Ha nem is minden tökéletesen ugyanolyan a hazai viszonyokban, azért vannak párhuzamok. A fő érvek: a HR nem annyira kompetens a szakmai részben, mint az az osztály, amelynek szüksége van az új emberre. Másodszor: a HR így kiveszi azt a funkciót a menedzserek kezéből, amely a legfontosabb feladatuk és kompetenciájuk lenne: megtalálni és felvenni a jó embereket. Harmadszor, a HR-t sosem teszik felelőssé a felvett emberek beválásáért.

Nick szerint ez, illetve a HR bürokráciája az oka annak, hogy az elmúlt 10 évben a vállalatok Amerikájában a "tehetségek hiányáról" vagy a "tehetségekért folyó küzdelemről" beszélünk. Ez mondjuk nekem is szöget ütött a fejembe - miért is lenne kevesebb tehetséges ember? Ne felejtsük el hogy tehetség kapcsán veleszületett dologról beszélünk, nem oktatási rendszerekről. Vagy miért is lenne általánosságban nézve nagyobb a verseny? Más igen, de nagyobb? A cikk többi része ezekről a folyamatokról ír, ha valaki kapcsolódó területen dolgozik, szerintem olvassa el mindenképpen - érdemes.

Az én tapasztalatom röviden: Az én ügyfelem szintén ügyfél - belső kiszolgáló belső ügyfelek felé. (Itt szerintem nem feltétlenül igaz az, hogy a HR-t senki sem teszi felelőssé.) Tőlem az ügyfél "eladható" embert vár. Olyat, aki minél kevesebb kockázatot jelent a cég, és saját maga számára. Akinek a CV-jét, - ha esetleg nem válik be - körbe lehet mutogatni, hogy "de hiszen a Microsoftnak dolgozott!" (ergo te is felvetted volna). Ez a fajta minimalizált felelősségvállalasi készség illetve zéró kockázatvállalás teljesen jellemző a mai multinacionális világra- szerintem. Ez pedig nem az a mentalitás, amely előrébb viszi a világot, még ha ez így távoli asszociációnak tűnik is.

Egy átlagos fejvadász cégnek - amennyire én tájékozódom - megdöbbentően alacsony sikerességi rátája van. Ezalatt a sikeresen teljesített megbízásokat értem. Ez a téma önmagában megér egy posztot, ide csak azt akartam még írni, hogy elképesztő, mennyire lassan és mennyi akadályon keresztül érkezik el egy projekt a befejezéshez, azaz emberünk elkezd dolgozni. Nem tudod, ameddig nem dolgozol benne, és ez sincs rendben. Papírhalmaz és bürokrácia alá fojtjuk magát a folyamatot, annyi szűrőn kell átmenni, és annyi felesleges kört kell futni, hogy nem egyszer jártam úgy, hogy az egyébként jó jelöltet gyorsan lenyúlta egy gyorsabb, rugalmasabb vállalat.

Ami mindig elgondolkodtat - miért van az, hogy annyi üres állás van, és annyi cég keres értelmetlenül hosszú időkig új embert, a másik oldalon pedig annyi álláskereső van, mégsem működik az egyenlet. Nyilván minden egyes esetre van magyarázat, de összességében mégis megdöbbentő. Régebben azt gondoltam, az oktatás a kulcs - nem a megfelelő szakembereket képezzük, de ez az elméletem megdőlt.

Konstruktív ötletek? :-)

:-)

1. Az első gyerekem ötven után szeretném vállalni, szingli vagyok és utoljára ötéves koromban voltam beteg.

2. Haza is mehetek, ha végeztem a nap végén? Erre nem is számítottam.

3. Én sokallom a fizetést ezért a pozícióért, inkább osszák szét a
HR-osztály munkatársai között.

4. Nem iszom, de csapatépítő tréningen józanul is lehet velem mindent
csinálni...

5. Anyanyelvi szinten beszélek angolul, kivéve, ha nálam magasabb
szintű vezetőmmel tárgyalok együtt.

6. Az előző cégtől végkimerülés miatt rúgtak ki, de azóta aludtam négy
hónapot.

7. Nem kérek céges autót, sőt a saját kocsimat is felmatricázom, ha kérik.

8. Minden számítógépes programhoz értek, és ami esetleg nincs, azt meg
hozok.

9. Hobbim a kávéautomata- és fénymásoló- szerelés, valamint a
vállalatirányítási rendszerek karbantartása és fejlesztése.

10. A PHd hallgatók Miss Topless címét csak azért nem írtam be, mert
amúgy is fent vannak a képek az interneten.

Röviden: leginkább .doc

Ha nincs otthon Office és Word, akkor le lehet tölteni az Open Office családot - ez otthoni használatra ingyenes, és van benne egy Word-höz hasonló szerkesztő, amellyel lehet .doc formátumban menteni. Bár tapasztalatom szerint itt sajnos nem mennek át tökéletesen a formázások.

Néhányan .odt (open office) fájlokat küldenek, de elfelejtik, hogy a Word nem nyitja meg (fordítva ez nem igaz), és külön le kell(ene) miatta tölteni a szoftvert.

Divatos mostanában pdf-ként küldeni, de azt nagyon utálom. Sok cégnél olyan szoftver működik, amely kulcsszavakat emel ki a cv-ből a könnyebb kereshetőség érdekében, de egy pdf-hez sok szoftver nem tud hozzányúlni (tudom, pont ez lenne a lényeg). Egyszerűen nagyon megnehezíti a feldolgozást.

Néhány elvetemült elme excel-ben ír önéletrajzot, én speciel ennek sem örülök. Lehet jó önéletrajzot készíteni excel táblában? Én még nem találkoztam olyannal, ami tetszett volna.

Maradjon a biztonságos választás, ok?

Bár itthon is van ún. közösségi fejvadászat - azaz ha ajánlasz ismerőst a fejvadásznak, és végül ő az elhelyezett jelölt, te kapsz egy bizonyos százalékot a megbízási díjból - nem tudom mennyire működik a dolog még nálunk.

Viszont néhány toborzó tőlünk nyugatabbra eső országokban már úgy "vadászik", hogy ha elér valakit a megcélzott cégnél (mondjuk a te asszisztensed, kollégád, stb.), akkor eleve egy ún. "referral fee-t", azaz ajánlási díjat kínál fel neked, nevekért és elérhetőségekért cserébe. Az ajánlási díj vagy jutalék akkor érvényesül, ha az általad ajánlott személy kerül a betöltendő állásba.

Az, hogy ez szerződésben, behajtásban hogy valósul meg, fogalmam sincs (szóljatok ha nektek van), de iszonyú jó ötlet. Vajon mennyire etikus? Talán egy hajszállal etikátlanabb, mint maga a telefonos direktkeresés (csókolom, Gizike vagyok, és életbevágó lenne tudnom, ki Önöknél az SAP fejlesztő?)?

Mit gondoltok - ti kiadnátok saját kollégáitok/főnökötök?

(Én egyszer futottam bele abba, hogy emberem a saját főnökét ajánlotta megkeresésre - takarította maga előtt az utat :-))