Néhány ismerősömmel beszélgettünk a minap, hárman közülük állást keresnek. Egy huszonéves és két harmincas hölgy is állást keres közülük, megosztották álláskeresési tapasztalataikat.

Ha huszas éveid elején jársz, taknyos kis fruska vagy, mit akarsz komolyabb munkákkal, asszisztensnek vagy jó. Ráadásul mi van, ha fiatal anyuka akarsz lenni.

Huszas éveid vége felé tuti párkapcsolatban élsz, előbb-utóbb férjhez és mész és gyereket akarsz, aztán netán elmész szülési szabadságra, ó, mily borzadály!

Harmincas éveid elején ha eddig nem szültél gyereket, akkor most majd biztosan akarsz, mert ketyeg a biológiai órád.

Harmincas éveid második felében ha netán van már egy-két gyerkőc, akkor uramisten, mi lesz ha megbetegednek a kölkök, vagy korábban el kell menned a munkahelyről az ovi/bölcsi miatt. Teljesen kizárt, hogy bejöjj hétvégén dolgozni. Ez demoralizálni fogja a többi kollégát! Ha még ebben a korban sincs gyereked, vénlány/karrierista ... vagy, és valami nem stimmel.

Negyven felett pedig ha még nem vagy valamilyen vezetői pozícióban, akkor felejtsd el, öreg vagy, és a huszonéves fruskát fogják felvenni helyetted, mert fiatal, dinamikus, és jól bírja a főnök tempóját.

Ha nem látnék a fentiekre sok-sok ellenpéldát, most nagyon elkeserednék. Tény azonban, hogy általánosságban nézve a hölgyeknek van nehezebb helyzetük munkavállalás szempontjából. Olvasók, mik a tapasztalatok?