Premiumjobs kommentjére reagálok itt, kissé megkésve. Ez az oldal ún. közösségi fejvadászat első példája itthon, legalábbis tudomásom szerint.
A lényeg - látsz egy álláshirdetést, beajánlod az ismerősöd (nem hivatalosan a kollégád), és ha ő pályázik, és felveszik, te kapsz egy csinos kis összeget.
Alapvetően egyetértek hhunter kollégával, nem szeretném túlragozni, bár bennem is felmerült pár technikai jellegű kérdés. Azt látom, hogy az USA-ban működik, egész nagy cégek (Microsoft, Google, stb.) is élnek ezzel, ott általában egybekötik azzal a belső toborzási módszerrel, amikor megkérik a már meglévő kollégákat, ismeretségi körükből hozzanak a céghez valakit (employee referral bonus).
Én is úgy gondolom, hogy ez jó komplementer szolgáltatás. Jó toborzási módszer, de nem helyettesíti azt, inkább csak az esélyeket növeli, és el tudok képzelni jónéhány területet, ahol ez tök jól működhet (pl IT területen, ahova szinte mindig kellenek emberek). A fejvadászat meg másról szól szvsz.
Őszintén, szerintem jó ötlet volt elsőként ebbe belevágni itthon. Gondolom, hogy elég sok munka előzte is meg, tekintve a jogi, adózási, stb. előkészítést. Remélem, hogy ez nem marad gyerekcipőben, mint annyi minden más. Arra is kíváncsi lennék, indít-e személyzeti tanácsadó/ fejvadász ilyen típusú szolgáltatást a jövőben - sok költséggel nem jár, kár lenne kihagyni. Ja, és emellett ők kombinálni tudnák a saját meglévő szolgáltatásaikkal, adatbázissal, direktkereséssel, stb. (Mindjárt felvezetem a főnökömnek :-) )

"A Grönholm-módszer ötletének alapja megtörtént esemény. Néhány éve egy madridi kukában megtalálták egy szupermarket-lánc személyzeti osztályán dolgozó alkalmazott feljegyzéseit azokról a nőkről, akik pénztárosi állásra jelentkeztek. A feljegyzésekben hemzsegtek a hímsoviniszta, idegengyűlölő, durva jellemzések ("kövér, bögyös", "dagadt, külföldi", "sötétbőrű, azt sem tudja, hogyan kell kezet fogni", "sípoló hangú, tiszta idióta", stb.). Ez az alkalmazott, annak tudatában, hogy rá osztották a kiválasztás szent misszióját, felhatalmazva érezte magát, hogy ilyen önkényesen nyilatkozzon olyan emberekről, akiket egyáltalán nem ismert. Elképzeltem ezeket a szerencsétlen nőket, ahogy igyekeznek jó benyomást kelteni a cég előtt, és próbálnak a vélt elvárásoknak megfelelően viselkedni, készen akár kisebb megaláztatásokra is, csak hogy megszerezzék a munkát, amire szükségük van." (Jordi Galcerán) 

Utolsó kommentek