Egy fejvadász blogja

Késve ugyan, de törve nem, kívánok minden kedves erre tévedő olvasónak egy nagyon sikeres, nagyon boldog Új Évet!

Elnézést kérek a posztok elmaradozásáért, újévi fogadalmam a blog kapcsán a rendszeresebb posztolás. Szeretnék én is több olvasói levelet megjelentetni, több vendégbloggert hívni, illetve amennyiben sikerül, szeretnék pár vállalati hr-es szakembert is meginterjúvolni így, a blogon keresztül.

Ha már ébren töltött óráink (minimum) 44 százalékát töltjük a munkahelyünkön, akkor talán érdemes a problémamegoldásra is koncentrálni, tehát ezentúl a saját terápiás posztírásaimat szeretném kicsit arra felcserélni, hogy másoknak tudjuk - vagy tudjunk közösen - némi jótanácsot adni arra vonatkozólag, hogy hogyan tegye jobbá munkahelyi körülményeit.

Még egyszer BÚÉK :-)

Milo

Kezembe került a legfrissebb BBJ Book of Lists, és bár már korábban is írtam a top cégekről, a lista kicsit átrendeződött. Kiemelem, azokról a cégekről van szó, akik executive search kategóriába helyezik magukat. Bár van aki komolytalannak tartja a listát, és mint én is említettem, nem ennyire fekete-fehér a dolog, most ebből fogok kiindulni.

Pár dolog ami feltűnt:

Jól sejtettem, a 2007-es év a legtöbb cégnek rossz volt, kevesen voltak képesek bevételnövekedést elérni, a többség sokszor 30-40%-os visszaesést produkált. 2008 jobban néz ki a meglévő adatok alapján, na de ugye az izgalmas rész majd most jön. Jónéhány cég meg sem adta a bevételi adatait, párra ránéztem cégadatbázisban, volt akinél nem lett volna indokolt, de voltak csúnya esések is, úgy 50% körül.

Közvetítési díj az éves fizetés %-ban: 20-35. Érdekes, hogy nincs nagyon különbség a lista eleje és vége között, azaz a kevésbé neves cégek is ugyanúgy elkérnek 30-33 %-ot egy-egy felsővezetői keresés kapcsán.

Adatbázisok/direktkeresés/egyéb megoszlás: executive search kapcsán érdekes, hogy egyetlen céget találtam a listában, aki relatíve reális képet adott arról, hogy elhelyezett jelöltjei milyen forrásból valók. A legtöbb cég 90-100 %-ra írja azt, hogy minden executive search elhelyezésük "közvetlen megkeresés" forrásból származik. Ez nem túl reális, amennyiben van hirdetés, és van adatbázis is. Én valahogy nem hiszem, hogy a "közvetlen megkeresés" mellé néha nem csúszik be egy-egy jó jelölt, aki jelentkező. (Ráadásul ebben az executive search részben sem csak topmenedzserek vannak, hanem közép ill. "egyéb" szintek is)

Garancia: Ez nem túl érdekes, 99%-ban 3-12 hónap. Itt fűzném hozzá, hogy sajna ezt a garanciát olyan ügyfelek is megfizetik, akiktől amúgy nem menekülnek a jelöltek. Volt egy nagy ügyfelünk, négyszer kerestünk nekik ugyanarra a pozícióra 2 év alatt. Nem a jelöltekkel volt a gond, annyit elárulok.

Adatbázis: Elég nagy a skála, 4 ezertől 233 ezerig. Átlagban 25-40 ezer. Itt messze nem igaz a mondás, hogy a számok beszélnek. Pár évnél régebbi adatokkal nem sokra lehet menni, az adatbázis milyensége, kereshetősége is rengeteget számít. (És bocs, de még mindig van jópár cég, aki excel táblázik - ez komolytalan.)

Sikerdíjról, exkluzivitásról sajna szó sincs, pedig ezek érdekesek minden szakmabeli számára :-) Na majd remélem itt esik szó róla...

Végre vettem a fáradságot, és végignéztem majd minden recruitment céges honlapot, feliratkoztam minden lehetséges hírlevélre és riportolni fogok az eredményekről.

Mostanában állandóan idióta "Hi5 barátkérő" üzeneteket kapok a céges mailcímemre. Nagyon jól tudom, hogy ez az oldal gusztustalan spam marketing-el szedi össze az új emberkéket, és ha megadod a mailcímed, a hozzájárulásod nélkül küld ki ilyen "barátkérő" mailt a címlistádon szereplő összes embereknek. Jobb levelezőprogramok persze minden címet eltárolnak, amivel valaha is kapcsolatba kerültél, így garantált lesz a hatás.

Tök jó, most már tudom, hogy a 40-50 közötti, felsővezető jelölt(jeim) mivel töltik szabadidejüket. Ha valaki valaha regelt, akkor tudja, hogy ez nem egy iwiw-like, moderáltabb közösség, hanem inkább ilyen tinis/magamutogatós myspaces jellegű dolog, csak cikisebb.

I'm not impressed.

HHunter már amúgy is írt a gázos e-mail címekről, ez is ide tartozik. Pár példa arra ami nálam aranyköpésszámba ment:

- particicc@...mail.hu

- tasteoftaboo@...mail.com

És a bónusz:

"Publications: „A tárolás hatása a vadkan sperma életképességére és a kroszóma integritására”"

...akinek hátha tudok úgy segíteni, hogy írok pár szót a profiljáról:

Kor: 33 év

Végzettség: főiskola, külgazdaság

Eddig legfőképpen külkereskedelmi ill. marketinges pozíciókat töltött be kereskedő cégeknél (több szektor): értékesítés, marketing, kommunikáció vevőkkel/beszállítókkal, ügyfélszolgálat

Nyelvtudás: felsőfokú angol és olasz, középfokú német és francia

Ha valakinek szimpatikus, dobjon egy mailt, küldök cv-t. fejvadaszblog, gmail.

Rövid, személyes tartalmúbb gondolatsorral jelentkeznék csak. Éppen bérelhető lakást keresek, és a helyzet az, hogy nem egyszerű.

Párhuzamot vélek felfedezni az állás-és a lakáskeresés között. Amire most konkrétan gondolok: háziállat, gyerek nem jöhet. Így, egy kategóriában.

Persze, értem a mögöttes okokat, de ennyi erővel azokat az okokat is látom, amiért pl. a gyerek puszta léte már kizáró ok egy állásra pályázónál.

ELVILEG...ha én kifizetem a kauciót, és ugyanolyan állapotban adom vissza a lakást, mint amilyenben kivettem, akkor kinek mi köze hozzá, hogy kivel/mivel lakom ott?

ELVILEG...ha rendesen, és szerződésnek megfelelően végzem a munkát, kinek mi köze hozzá, hogy van-e családom, párom, gyerekem?

UI: Vágom, hogy a gyakorlat más.

Szerintem nincs olyan ember, aki ne futott volna már bele pár ilyen kérdésbe állásinterjún. ("Nem tartottam emberinek az ott feltett kérdéseket és nem tudtam mit kezdeni velük. Megkérdezték például, hogy mi volt a három legnagyobb kudarc az életemben, milyen autónak születnék újjá, és a tiszta WC-t vagy a piszkos szobát szeretem-e inkább")

Itt egy cikk az mfor-on, egész jó, szókimondóbb, mint általában az ilyen cikkek szoktak lenni. Ír a HR szakmai kompetenciájáról is, amit ugye, sokan szoktak joggal/jogtalanul vitatni, illetve hogy mi az ilyen első körös interjúk célja.

Tessék olvasni, és megtanulni a játékszabályokat, akkor nagyobb eséllyel hódítjuk meg a hr-es műmacák/Teri nénik/ unott tanácsadók szívét :-))))

Ami miatt idetettem:

"Az interjúk ezen szakaszával kapcsolatban (is) rengeteg áltudományos dolgot sikerült már kifejleszteni különféle képzett (vagy képzetlen) szakembernek, ennek egyik klasszikusa a „Hogyan látja magát 5 év múlva” jellegű kérdés, amire valószínűleg nehéz jól válaszolni. Ha a leendő vezetők pozícióját jelöljük meg, nincs esélyünk, ha jó minden úgy ahogy most van, akkor ránk mondhatják, hogy nincsenek céljaink, ha esetleg azt mondjuk, hogy saját vállalkozást csinálnánk, akkor nem tűnünk majd túl lojálisnak.

Tréfás kérdések is felmerülhetnek, mint például a „Milyen fa lenne szívesen?”, vagy „Mit csinálna most, ha nem itt lenne?” illetve a „Fekete vagy fehér autókat szereti jobban?” – ezekből százával találhatunk az interneten, legtöbb esetben a feltevésüknek semmi más célja nincs, mint az idő kitöltése, illetve esetleg annak tesztelése, hogyan reagálunk a váratlan helyzetekre, tudományos háttere nem sok ilyen kérdésnek van. Ne adjuk könnyen magunkat, ha a sokadik ilyen kérdést teszik fel, akkor is rezzenéstelen nyugalommal válaszoljunk – ha pedig nagyon sok ilyen kérdést tesznek fel, és annyira nem vagyunk megszorulva, hagyjuk ott az egészet."

Na tessék :) A helyes reakcióra is ad választ a cikk: "rezzenéstelen nyugalommal válaszoljunk"

A sértő, diszkriminatív kérdések komolyabb téma, itt meg kell tanulni jól nemet mondani, vagy kikerülni a kérdést, és nem bosszankodni. Ha nagyon megalázó a dolog, akkor ne hagyjuk magunkat. De erről egy másik posztban majd.

Sok-sok személyes példát várok a kommentekbe!

Válság, recesszió, és a leépítések - anélkül, hogy túlságosan belemennék a jelenlegi helyzet és a munkaerőpiac elemzésébe (megtették ezt helyettem mások is, részletesen), néhány gondolatom támadt az eddigi híreket olvasva, munkaerőpiaci oldalról.

Először is, a jövő évet tekintve, ha nem is mindenki borúlátó, de kivár. A recessziót meg mindenki elkerülhetetlennek érzi, ezért ha eddig nem biztos hogy lett volna, most már tuti hogy lesz...

De ami jobban idekapcsolódik: a túlnyomó többség leépít, elbocsát. Vannak szektorok, ahol azt mondanám, ezt még megértem. De sajna egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ezek a leépítések sokszor "indokolatlanok" - mindössze annyi a titok nyitja, hogy most relatíve büntetlenül lehet nagyszámú dolgozótól megszabadulni.

Mondok egy példát: többezer fős hazai gyártó cég kijelenti, hogy megszabadul részmunkaidős dolgozói 50%-ától - kemény 45 embertől, a többezerből. A pénzügyi válság miatt - természetesen. Hát nem is tudom...mondjam vagy mutassam?

Úgy gondolom, minél nagyobb méretű egy cég, annál átláthatatlanabb, hogy ki mit is csinál pontosan, ráadásul az állandó változásban munkakörök, feladatok átalakulnak, ezért előfordul, hogy 10-20 %-al több ember dolgozik egy cégnél, mint amennyi kényelmesen el tudná látni az összes feladatot. Az általam látott vállalati kultúrákat és általános munkamorált tekintve ez egy alsó becslés. Persze ezt a cégvezetők/tulajdonosok is tudják... és szerintük itt a jó alkalom...

HHunter blogján is látom, nem a miénk az egyetlen cég, amelyet most más típusú tanácsadásba kívánnak bevonni - gondoskodó elbocsátásnak hívják ezt az elég szomorú folyamatot.

Arra lennék kíváncsi, ti, idelátogató emberek mit gondoltok:

Felhasználják a cégek a válságot arra, hogy megszabaduljanak emberektől?