Válság, recesszió, és a leépítések - anélkül, hogy túlságosan belemennék a jelenlegi helyzet és a munkaerőpiac elemzésébe (megtették ezt helyettem mások is, részletesen), néhány gondolatom támadt az eddigi híreket olvasva, munkaerőpiaci oldalról.

Először is, a jövő évet tekintve, ha nem is mindenki borúlátó, de kivár. A recessziót meg mindenki elkerülhetetlennek érzi, ezért ha eddig nem biztos hogy lett volna, most már tuti hogy lesz...

De ami jobban idekapcsolódik: a túlnyomó többség leépít, elbocsát. Vannak szektorok, ahol azt mondanám, ezt még megértem. De sajna egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ezek a leépítések sokszor "indokolatlanok" - mindössze annyi a titok nyitja, hogy most relatíve büntetlenül lehet nagyszámú dolgozótól megszabadulni.

Mondok egy példát: többezer fős hazai gyártó cég kijelenti, hogy megszabadul részmunkaidős dolgozói 50%-ától - kemény 45 embertől, a többezerből. A pénzügyi válság miatt - természetesen. Hát nem is tudom...mondjam vagy mutassam?

Úgy gondolom, minél nagyobb méretű egy cég, annál átláthatatlanabb, hogy ki mit is csinál pontosan, ráadásul az állandó változásban munkakörök, feladatok átalakulnak, ezért előfordul, hogy 10-20 %-al több ember dolgozik egy cégnél, mint amennyi kényelmesen el tudná látni az összes feladatot. Az általam látott vállalati kultúrákat és általános munkamorált tekintve ez egy alsó becslés. Persze ezt a cégvezetők/tulajdonosok is tudják... és szerintük itt a jó alkalom...

HHunter blogján is látom, nem a miénk az egyetlen cég, amelyet most más típusú tanácsadásba kívánnak bevonni - gondoskodó elbocsátásnak hívják ezt az elég szomorú folyamatot.

Arra lennék kíváncsi, ti, idelátogató emberek mit gondoltok:

Felhasználják a cégek a válságot arra, hogy megszabaduljanak emberektől?