Nick Corcodilos, az Ask the Headhunter nevű vállalkozás mögött álló fejvadász cikke adta az ihletet ehhez a témához. A cikk egy meglehetősen merész kijelentés köré épül fel:  A HR-nek ki kellene szállnia a toborzás-kiválasztásból, és visszaadni a funkciót a szakmai vezetőknek. (Merész abban az értelemben is, hogy a szerző részben saját ügyfeleiről nyilatkozik így...) Elolvasva az érveket, mindenesetre elgondolkodtató. Nick egyenesen odáig megy, hogy a HR osztályt teszi felelőssé amiatt, hogy egyes vállalatok kevésbé versenyképesek. Ha nem is minden tökéletesen ugyanolyan a hazai viszonyokban, azért vannak párhuzamok. A fő érvek: a HR nem annyira kompetens a szakmai részben, mint az az osztály, amelynek szüksége van az új emberre. Másodszor: a HR így kiveszi azt a funkciót a menedzserek kezéből, amely a legfontosabb feladatuk és kompetenciájuk lenne: megtalálni és felvenni a jó embereket. Harmadszor, a HR-t sosem teszik felelőssé a felvett emberek beválásáért.

Nick szerint ez, illetve a HR bürokráciája az oka annak, hogy az elmúlt 10 évben a vállalatok Amerikájában a "tehetségek hiányáról" vagy a "tehetségekért folyó küzdelemről" beszélünk. Ez mondjuk nekem is szöget ütött a fejembe - miért is lenne kevesebb tehetséges ember? Ne felejtsük el hogy tehetség kapcsán veleszületett dologról beszélünk, nem oktatási rendszerekről. Vagy miért is lenne általánosságban nézve nagyobb a verseny? Más igen, de nagyobb? A cikk többi része ezekről a folyamatokról ír, ha valaki kapcsolódó területen dolgozik, szerintem olvassa el mindenképpen - érdemes.

Az én tapasztalatom röviden: Az én ügyfelem szintén ügyfél - belső kiszolgáló belső ügyfelek felé. (Itt szerintem nem feltétlenül igaz az, hogy a HR-t senki sem teszi felelőssé.) Tőlem az ügyfél "eladható" embert vár. Olyat, aki minél kevesebb kockázatot jelent a cég, és saját maga számára. Akinek a CV-jét, - ha esetleg nem válik be - körbe lehet mutogatni, hogy "de hiszen a Microsoftnak dolgozott!" (ergo te is felvetted volna). Ez a fajta minimalizált felelősségvállalasi készség illetve zéró kockázatvállalás teljesen jellemző a mai multinacionális világra- szerintem. Ez pedig nem az a mentalitás, amely előrébb viszi a világot, még ha ez így távoli asszociációnak tűnik is.

Egy átlagos fejvadász cégnek - amennyire én tájékozódom - megdöbbentően alacsony sikerességi rátája van. Ezalatt a sikeresen teljesített megbízásokat értem. Ez a téma önmagában megér egy posztot, ide csak azt akartam még írni, hogy elképesztő, mennyire lassan és mennyi akadályon keresztül érkezik el egy projekt a befejezéshez, azaz emberünk elkezd dolgozni. Nem tudod, ameddig nem dolgozol benne, és ez sincs rendben. Papírhalmaz és bürokrácia alá fojtjuk magát a folyamatot, annyi szűrőn kell átmenni, és annyi felesleges kört kell futni, hogy nem egyszer jártam úgy, hogy az egyébként jó jelöltet gyorsan lenyúlta egy gyorsabb, rugalmasabb vállalat.

Ami mindig elgondolkodtat - miért van az, hogy annyi üres állás van, és annyi cég keres értelmetlenül hosszú időkig új embert, a másik oldalon pedig annyi álláskereső van, mégsem működik az egyenlet. Nyilván minden egyes esetre van magyarázat, de összességében mégis megdöbbentő. Régebben azt gondoltam, az oktatás a kulcs - nem a megfelelő szakembereket képezzük, de ez az elméletem megdőlt.

Konstruktív ötletek? :-)