Egy fejvadász blogja

Szeretnék egy olyan rovatot indítani, amely a fizetések terén nyújt támpontot. Az, hogy mennyit lehet elkérni, szerintem rengeteg dologtól függ, többek között a jelölt releváns tapasztalatától, annak piaci értékétől, meg a potenciális munkaadó iparágától, méretétől, tulajdonviszonyáról, a feladat nagyságától... és akkor még nem beszéltünk az elért eredményekről, személyiségről, és így tovább. Minél többet tudunk, annál pontosabb lehet a becslés.

Ha valaki segítséget szeretne ilyen téren, írjon pár sort, kiteszem a blogra, és hátha összejön néhány vélemény, az enyém mindenképpen :-) A tipp az nekem is informatív, számolnom kell azzal, hogy fejvadász cégnek mindenki többet mond, ráadásul nagyon változóak a fizetések.

A mai "rejtvényünk":

Jelölt: marketing szakember, 5-6 év szakmai tapasztalattal egy középméretű magyar tulajdonú vállalkozásnál, ebből 2 év vezetői tapasztalat

Cég: multinacionális, több száz fővel, keresett pozíció: marketing expert

Úgy lenne csak fair, ha én csak utólag tippelnék, de tekintve a kommentek szűkösségét, most én kezdem, klikk:

Találtam két olyan oldalt, amely állásinterjúk terén specializálta magát:

http://www.wikijob.co.uk/ Olyan cégek állásinterjús kérdései, tippjei találhatók itt, mint a a nagy könyvvizsgálók, (Deloitte, KPMG, E&Y, PWC), jónéhány tanácsadó cég, banki befektetők, és ügyvédi irodák. Csak néhány példa: Allen&Overy, Clifford Chance, Accenture, IBM GS stb. Ezen cégek kis hazánkban is jelen vannak, úgyhogy szerintem mindenképpen érdemes állásinterjú előtt szörfölgetni ezen az oldalon, az öltözködéstől a "helyes" válaszokig minden megtalálható. Ami szerintem nagy plusz, hogy az is ott van, mely cég milyen teszteket, kérdőíveket alkalmaz, hogyan választja ki az új kollégát. Fizetésinfo is van, de azt hiszem, nekünk ez nem annyira releváns...

http://www.geekinterview.com/ A másik site, mint a neve is mutatja, IT szektorban tevénykedők számára tartalmaz hasznos infókat cégekről, pozíciókról, ráadásul jelöltek saját maguk osztják meg tapasztalataikat, tehetik fel kérdéseiket, akár állás, akár szakmai jellegű témákban. Emellett hírt ad újdonságokról, és tele van tesztekkel. Ahogy belenéztem, van külön "engineering" részleg is.

Nagyon sajnálom hogy hazai szinten nincs ilyen, vagy hasonló oldal (ha van, világosítsatok fel), fórumszinten szokás ezt csak megtárgyalni, és az is általában fröcsögésbe megy át. Ez a két oldal viszont nagyon szuper, komolyan :-)

A BBJ listák könyve szerint / nettó árbevétel 2006-ban

1. Korn/Ferry (828 M)

2. Profipower (360 M)

3. Next-Consulting (352 M)

Többiek a klikk után

Ez egy régebbi HR Portal-os cikk, de a HVG most frissként hozta le. Nagyon hosszú, de érdemes mindenkinek elolvasnia, akinek valaha köze volt új munkatársak felvételéhez, kiválasztásához.

Kicsit kapcsolódik az előző témához, ugyanis szintén a fiatal titánokról szól, akiknek a kegyeire hajt ma céges oldal.
Pár éve nálunk is jónéhány cég rájött, hogy ahhoz, hogy a legjobb embereket magához vonzza, folyamatos alkalmazkodásra van szüksége. Ugyanis az ún. "talent pool" nem bővebb lesz, hanem szűkösebb, több okból is, amiről külön tanulmányokat kellene folytatni. Pont ezért említi a cikk is azt a vékony határvonalat, amely az etikátlanság és a versenyképesség között van. Nincs más út, munkavállalói "brandet" kell építeni.

Szerényen tenném csak hozzá, hogy megszerezni könnyebb, mint megtartani és motiválni, pedig szerintem messze jobban megérné. Nem egészen értek egyet a cikkben említett, élenjáró vállalatok (amúgy valóban professzionális) HR politikájával sem, amelyet itt nem részleteznek tovább: nevezetesen "facsard ki, dobd el". Big4 cég bizonyos osztályain a többség nem bírja 3-4 (2-3?) évnél tovább. Aki meg bírja a tempót, az dolgozhat továbbra is napi 10-12 órát, hétvégén is, majd lesz belőle menedzser is egyszer. A legtöbb ember egyáltalán nem rendelkezik semmilyen belsős információval a piacon lévő cégekről, a diákokról nem is beszélve.

Az én felvetéseim a témával kapcsolatban:

Ha a multik ilyen szinten elcsaklizzák a tehetséges munkavállalókat, mi marad a kkv szektornak? Hogyan lehet így versenyképes, ha lehet-e egyáltalán?

Mennyire van az rendben, ha egy cég odáig megy el, hogy saját magának "képeztet" munkavállalókat egyetemekkel/főiskolákkal?

A cikkben kiemeltem vastagon azokat a dolgokat, amelyek szerintem különösen fontosak.

A munkaerőpiac háborúja - Bevetésen a fejvadász professzorok

Vajon nemcsak a jó példákat vesszük át a nemzetközi vállalatoktól, hanem HR politikájukkal együtt magunkba szívjuk azt az amerikai módszert is, amely a friss tehetségekért folyó verseny jegyében az egyetemi oktatók lefizetésétől sem riad vissza?

"Hogy szívnak Amerikában?"

Az USA-ban megszokottá vált, hogy az üzleti iskolák és az egyetemek oktatói potenciális munkatársakat javasolnak a nagyvállalatok számára - idézi a Figyelő tavaly júliusi száma az Amerikában megjelent BusinessWeek-et. Természetesen a cégek az állásbörzéken és más hagyományos eszközökkel is kutatnak a friss tehetségek után, de a kiválasztási folyamatnak igen gyakran része a pénz, vagy így, vagy úgy. A cikk azt taglalja, hogy az egyetemi és vállalati források szerint ritkán fordul elő, hogy a cégek közvetlenül a tippekért fizetnének a tanároknak. Legtöbbször a professzorok tanácsadói díjat, vagy kutatói ösztöndíjat kapnak a cégektől, akiknek időnként elárulják a legígéretesebb hallgatók nevét. A sajtóanyag több céget felsorol, akik ezt a gyakorlatot űzik vagy űzték, köztük a Procter & Gamble-t, a GE-t, és az Ernst & Youngot.

Mostanság jónéhány huszonpáréves pályázóval volt dolgom. Olyan pozíciókra kerestem, ahol elég volt a pár év tapasztalat. Amikor először vett palira az egyik bemutatandó jelölt (konkrétan nem jelent meg az ügyfélnél és teljesen utolérhetetlen maradt), akkor azt mondtam, néha előfordul. A másodikról kiderült, hogy éppen szerződést aláírni megy, amikor nekem azt mondja telefonon, hogy persze, a héten tudna az ügyfélhez menni végső körre. A harmadik konkrétan elfogadta a kapott ajánlatot, aztán rá pár órára visszalépett. Sajna itt nem állt meg a dolog - ne értsetek félre, nem azt tartom rossznak, hogy egyszerre több vasat tart a tűzbe az, aki állást keres, hanem azt, hogy hazudik arról, hogy máshol éppen hol tart a tárgyalásaival.

Szólnék, hogy tessék erről említést tenni, és akkor ügyfél is tudni fogja, hogy igyekezni kell, különben elkel a jó ember. Ügyfél mondjuk néha ilyenkor sem szokott igyekezni, de ez egy másik dolog.

Az viszont nagyon kínos, amikor Ügyfél azt látja, hogy mire végére érne a processz, a jelöltek megpattannak.

Sajna azt is látom, hogy sokkal természetesebben kamuznak interjún az általuk elvégzett feladatokról, felelősségi körről - mit gondoljak, amikor két ember, egymástól függetlenül, ugyanazt a projektet vallja magáénak ugyanannál a cégnél?

Úgy gondolom valamilyen szinten mindenki szépít, a totális őszinteségért bizonyos témában még hülyének is néznének. De van egy határ (és amikor bizonyos dolgok kiderülnek), ahol az ember szája már keserű félmosolyra húzódik, és azt mondja, na, ez már gerinctelenség.

Jelzem, itt főleg olyan emberkékről volt szó, akik tanácsadói/ügynökségi oldalon forogtak. Nem reprezentatív, viszont nekem úgy tűnik, a mostani ifjú titánok kevesebb gerinccel, de annál nagyobb arccal rendelkeznek mostanság.

Bocs, és tisztelet a kivételnek. Ez most kikívánkozott.

Van egy HR tanácsadó, akinek már egy ideje én is olvasgatom az írásait, általában nagyon egyet szoktam érteni azzal amit ír. Tamás leginkább a KKV szektor munkaerő-problémáit segíti. Szerintem az ingyenes írásai között rengeteg olyan tanács van, amiért máshol súlyos pénzeket kérnek el. Regelni szükséges, de érdemes.

www.kelkotamas.hu

Ha úgy kerestek állást, hogy közben még dolgoztok valahol:

1. Mennyire féltek önéletrajzokat szétküldeni? (nehogy visszajusson a jelenlegi munkaadóhoz)

2. Hogyan oldjátok meg, hogy részt tudjatok venni a gyakran sokkörös kiválasztási folyamatban? (nekünk ez állandó probléma)