Sziasztok ismét :)

Mintha helyreállna lassan a munkaerőpiac, nem? Beköszöntött az ősz, és nálunk is lassan minden visszaáll a normál munkamenetbe, és csoda, de ügyfelek is beszállingóznak maguktól.

Álláskeresők, mik a tapasztalatok?

Nálam számos téma felmerült: például számos pályakezdővel találkoztam mostanság. Nekem új volt, mert rajtunk általában már tapasztalattal rendelkezőket keresnek. Most kivételesen volt egy ilyen megbízásom, és le kellett döbbennem azon, hogy a fiatal pénzügyesek mennyire nem beszélnek nyelvet. Ez is megér egy külön bejegyzést, és maga a pályakezdő témakör is. Sajnos nekik most talán még nehezebb, mint általában.

Ha van ötletetek kapcsolódó témára, kérdésetek, szóljatok, addig is, "the heat is on"! :)

Sziasztok,

Elnézést mindenkitől, akinek az utóbbi időben nem válaszoltam. Sajnos úgy jöttek össze a munkahelyi dolgok, hogy a maradék szabadidőmben ránézni sem bírtam a blogra. Egyelőre még pótlom az elmaradásaimat, aztán remélem, újabb posztokkal tudok jelentkezni.

Addig is kellemes nyarat nektek!

Milo

Néhány ismerősömmel beszélgettünk a minap, hárman közülük állást keresnek. Egy huszonéves és két harmincas hölgy is állást keres közülük, megosztották álláskeresési tapasztalataikat.

Ha huszas éveid elején jársz, taknyos kis fruska vagy, mit akarsz komolyabb munkákkal, asszisztensnek vagy jó. Ráadásul mi van, ha fiatal anyuka akarsz lenni.

Huszas éveid vége felé tuti párkapcsolatban élsz, előbb-utóbb férjhez és mész és gyereket akarsz, aztán netán elmész szülési szabadságra, ó, mily borzadály!

Harmincas éveid elején ha eddig nem szültél gyereket, akkor most majd biztosan akarsz, mert ketyeg a biológiai órád.

Harmincas éveid második felében ha netán van már egy-két gyerkőc, akkor uramisten, mi lesz ha megbetegednek a kölkök, vagy korábban el kell menned a munkahelyről az ovi/bölcsi miatt. Teljesen kizárt, hogy bejöjj hétvégén dolgozni. Ez demoralizálni fogja a többi kollégát! Ha még ebben a korban sincs gyereked, vénlány/karrierista ... vagy, és valami nem stimmel.

Negyven felett pedig ha még nem vagy valamilyen vezetői pozícióban, akkor felejtsd el, öreg vagy, és a huszonéves fruskát fogják felvenni helyetted, mert fiatal, dinamikus, és jól bírja a főnök tempóját.

Ha nem látnék a fentiekre sok-sok ellenpéldát, most nagyon elkeserednék. Tény azonban, hogy általánosságban nézve a hölgyeknek van nehezebb helyzetük munkavállalás szempontjából. Olvasók, mik a tapasztalatok?

Pár bejegyzéssel korábban azt a témát feszegettem itt a blogon, hogy vajon a válság pszichés hatását nem-e használják ki a vállalatok? Könnyebben, elfogadottabban lehet elküldeni embereket, és mivel mindenki félti egy kicsit az állását, inkább meghúzzák magukat, és több munkát végeznek. Már írtam akkor is, hogy nem egy munkaadóról tudok, aki a kollégákat "válság van" szöveggel próbálja sakkban tartani, és plusz munka végzésére ösztökélni, de ez még csak néhány példa. Van egy nagy autógyártó, aki nem veszteséges, sőt, erre az évre még növekedést is prognosztizál. A beszállítói viszont bajban vannak, mert a cég inkább a saját készleteit számolja fel, de nem rendel be semmit. Nincs oka rá, csak "előrelátó". Megint csak százak veszítik el a munkájukat. Ahol van három ember ugyanarra a munkakörre, ott egyet elküldenek, mert a másik kettő úgyis elvégzi a munkáját, mert most fél. Fél egy új munkahelytől (próbaidő például), attól hogy nem fogja tudni fizetni a lakáshitelt. Nem vállal kockázatot.

Az utóbbi pár hónap gazdasági híreit figyelve nem egy olyan nagy cégről olvastam, aki egyik héten még az előző évi zsíros profitról számol be, a következő héten pedig bejelenti, hogy leépít 15 %-ot. Az is teljesen elfogadott lett, hogy ezrek veszítik el a munkájukat azért mert a vállalat nem lett eléggé nyereséges. Vagy esetleg romlik a piaci környezet, és előrelátónak kell lenni. Esetleg a "szükségtelen" munkahelyeket meg kell szüntetni. (Pont most) Értem én, hogy ez egy piacgazdaság és nem jótékonysági intézmény, de az ember a szíve mélyén akkor is azt érzi, hogy ez valahol nincs rendben.

Jónéhány vállalati hr-essel is sikerült erről beszélnem az utóbbi időben, és ők is csak megerősíteni tudták a fentieket. Volt olyan amerikai tulajdonú cég, ahol "szolidaritásból" kellett elküldeniük embereket, mert az anyavállalat is ezt tette - holott a hazai cég eredményei egyáltalán nem indokolták ezt. Azok, akikkel én beszéltem, azt mondták, nincs olyan cég, akit előbb-utóbb nem érintene valamilyen formában a válság. Éppen ezért, ők előre készülnek, "racionalizálnak". Hol emberségesen, hol kevésbé.

Ne legyünk naivak, na.

(Jó példákkal is találkoztam: Volt olyan, ahol összetartottak a dolgozók, és saját fizetésük bizonyos százalékáról lemondtak, hogy ne kelljen senkit sem elküldeni. Volt, ahol a villanytól kezdve minden dologi kiadást erősen megszorítottak, de egyelőre nem küldtek el senkit.)

Néhány példa, amit most hirtelenjében találtam:

http://www.mfor.hu/cikkek/14715.html

http://www.fn.hu/bank/20090213/rekordnyereseg_otp_nel/

http://nonstopuzlet.hu/5000-dolgozojat-kuldi-el-a-microsoft-20090122.html

http://www.mfor.hu/cikkek/Tiltakoznak_a_leepitesi_hullam_ellen_Nemetorszagban.html

Kedves pályázó, Ön milyen az ágyban? Igazi vadmacska/csődör, vagy csak fekszik mint egy darab fa? Szigorúan csak vezetési készségeinek felmérése szempontjából érdekel minket.

Ez már tényleg beteg... el sem akaródzik hinnem, hogy ez igaz lehet, pedig elvileg Magyarországot is érinti. No tehát, kedves pályázók, ezen a blogon telekom cégről eddig nem hangzott el túl sok jó. Ez a hab a tortán. Tehát, ha menedzser akarsz lenni náluk, akkor a szexuális életedet is feltérképezték/ik. Mert az fontos információt árul el rólad, és ugye, ők semmit sem bíznak a véletlenre. Még ha ez lenne az indok, de szerintem egyszerűen aberráltak ülnek a felsővezetésben. No, jöjjön inkább a cikk: HVG

A Handelsblatt Deutsche Telekomról

A potenciális alkalmazottak szexuális élete után is kutattak

A beosztottak telefonbeszélgetéseinek lehallgatása, majd a vezető beosztású személyek, illetve a velük kapcsolatban álló újságírók megfigyelése, s legutóbb az alkalmazottak, illetve hozzátartozóik bankszámláinak illetéktelen kifürkészése után most újabb, közvetve Magyarországot is érintő botrány robbant ki a Deutsche Telekom háza táján.

Egy kedves olvasó hívta fel a figyelmemet egy álláshirdetésre, amiben a követelmények között ez áll: "No 9-5 mentality"

Azaz nem ejtjük ki a billentyűzetet/kávét/tűzőgépet a kezünkből munkaidő lejártakor. Enyhe célzás arra hogy sokat kell túlórázni? Vagy csak egy rossz ötlet hogy kiszűrjék a csak minimálisat teljesítő munkatársakat?

Ma már szerintem több az olyan munkakör, ahol többet dolgozol 8 óránál, mint ahol ténylegesen elég rá az az idő. Költségcsökkentés van, ugye... Persze vannak húzós időszakok, meg olyan helyek, ahol le lehet csúsztatni a plusz órákat. Ahogy én látom, az a jellemző, hogy a túlóra elvárás, még akkor is, ha sokszor semmi értelme.

Nekem még egyetlen egy munkahelyem sem volt, ahol fizették volna a többletmunkát. Az én tapasztalatom az, hogy többnyire csak azokon a munkahelyeken fizetnek a pluszmunkáért, ahol átlátható, nagyon tisztán és jól mérhető a teljesítmény. Ergo ha Jenő, az IT fejlesztő bennmarad 2-3 órát pasziánzozni és aknakeresőzni, azért ne kapjon már plusz pénzt, mert senki sem tudja mennyi idő programozni. Ennek a másik oldala meg az, hogy multiknál már teljesen elfogadott lett az ingyentúlóra -  hogy fogadd el, mert multinál ez van, örülj inkább a multis fizetésednek, a dolgozó (kevesebb mint) 3 millió magyar felső 15 %-ba tartozol vele...

No akkor, szavazzunk ismét:

Fejvadászként már megszoktam, hogy a direktben kontaktált nem álláskereső jelöltek néha gyanakvóak az első telefonhíváskor. Logikus. Ilyenkor van pár bevált dolog arra nézve, hogyan vegyük fel a kapcsolatot az illetővel úgy, hogy még akkor is kényelmesen tudjon válaszolni ha éppen ott áll mellette a főnöke. Ez van, erre figyelni kell.

Egyre gyakrabban futok bele viszont olyan szituációba, amikor kiderül, hogy valójában azért hebegett-habogott a megkeresett ember először, vagy rázott le első körben meglehetősen szűkszavúan, mert attól fél, munkaadója teszteli lojalitását a céghez. Az ilyen kis tesztecskék híre persze futótűzként terjed az alkalmazottak között.

Főleg mostanság látom ezt gyakrabban, hiszen nyugodtabb lelkiismerettel lehet elküldeni az amúgy is elkószálni vágyókat. De "békeidőkben" is előfordult ez, amikor az adott cégvezető így szerette volna lemérni, ki az aki "nem érzi jól magát" - ergo teljességgel képtelen volt az alkalmazotti nézőpont felvételére.

Amellett, hogy az én munkámat ez megnehezíti - szerintem magára valamit is adó tanácsadó cég nem vállal ilyen alja feladatot. Ugyanez érvényes a cégvezetésre is.

Nektek volt már hasonló tapasztalatotok?